Ellendrukkerek

„Az Orbán-kormány kihúzta a szőnyeget ősellenfele alól, politikája nemcsak tartós reálbér-emelkedést, de bő fél évtized alatt nagyjából 600 ezer új álláshelyet is teremtett. Az eredményeket ma nehéz megkérdőjelezni, így a hangsúly új támadási frontokra helyeződik át, ahol a külföldről pénzelt egyesületek jóval az átlagbér felett fizetett szakembergárdájának sokkal nagyobb a tapasztalata. Az Orbán-kormány nemzetet előtérbe helyező politikája pedig a jobbról érkező riválisok elől is elszívja a levegőt.

Ebből a perspektívából érthető, hogy az ellenzék nem találja a saját hangját, a sajtót politikai oldalról mondvacsinált vesztegetési ügyekkel tematizálják, a szakmai kritika pedig megreked azon a szinten, hogy a gazdasági növekedés átmeneti lassulását az egész jobboldali kormányzás kudarcaként próbálták meg beállítani. Rossz hírt hoztak azonban a tegnapi statisztikai adatok azoknak, akik a legutóbbi, a vártnál valamivel kedvezőtlenebb negyedéves adatokból messzemenő következtetéseket vontak le. A bérek és a foglalkoztatás alakulása egy felfelé ívelő GDP-pályát jelez előre. Csak olyan vállalatok vesznek fel munkaerőt, amelyek bíznak az üzlet alakulásában, és mindez a dolgozókat is jobb helyzetbe hozza, akik több bért alkudhatnak ki a maradásukért, túlóráért vagy esetleges hétvégi munkavégzésért cserébe.

Az ellenzék tragédiája az, hogy egy-két »fehér hollót« leszámítva a politikájuk rendkívül egyszerű képleten nyugszik. Abban bíznak, hogy a kormánypártok lendülete és fogékonysága a társadalom valós problémáira kifullad, ami végre visszaigazolja a lépé­seik jótékony hatását kétségbe vonó érvelésüket. Alternatívát felmutatni, érdemi vitát folytatni az elképzelésekről nem képesek. Innen már csak egy lépés a magyar csapat portugálok elleni vereségében bízni, hiszen tudjuk: a labdarúgással még a végén választást nyer Orbán Viktor.”