A jelenlegi jegybanki vezetés szintén érzékelte, hogy jelentősen „negatív a kibocsátási rés”. Magyarul: a gazdaságban pénzhiány van; az egyik oldalon van számos ember, vállalat, amely tudna többet dolgozni, termelni, a másik oldalon pedig van számos ember, aki szeretne többet fogyasztani. Ez a megállapítás szintén nem tűnik forradalminak, de mégis vitatott közgazdász berkekben. Negatív kibocsátási rés esetén úgy lehet kamatot csökkenteni, hogy ez nem okoz inflációt.
A kamatcsökkentés eredményeképpen jelentősen javult a jegybank eredménye. A kamatcsökkentés kezdetétől 2016 végéig összesen 1000 milliárd forint feletti összeggel csökkent a jegybank kamatkiadása, és minden további évben 200 milliárd forint feletti megtakarítás keletkezik a kamatcsökkentés eredményeképpen.
Az államadósság kamatkiadásai a kamatcsökkentési ciklus kezdete óta évről évre csökkentek. Míg 2012-ben a GDP közel 4,5%-a volt a bruttó kamatkiadás, addig 2016-ban ez már „csak” a GDP közel 3%-a. Mivel az államadósság-állomány csak fokozatosan – az új kibocsátásokkal – árazódik át, a kamatcsökkentés hatása az államadósság esetében lassabban jelentkezik, de így is 2016 végére összesen szűk 1000 milliárd forint kamatmegtakarítás képződik. Amikor pedig a teljes állomány átárazódik, akkor pedig évente 1000 milliárd forint feletti megtakarítás várható.
A kamatcsökkentés, elszámolás és etikus bankolási törvény hatására csökkentek – az immár forintosított – háztartási és vállalati hitelek kamatai. Egy 6000 milliárd forintos háztartási hitelállomány esetén 5 százalékpontos kamatcsökkenés évi 300 milliárd forint megtakarítást eredményez. Igaz, ugyanennyivel csökken a hazai forintbetétesek kamatnyeresége is. Vállalati oldalon 3000 milliárd forintos adósságállomány esetén az 5 százalékpontos kamatcsökkenés 150 milliárd forint kamatmegtakarítást eredményez, bár itt is igaz, hogy a forintbetéttel rendelkező vállalatok ennyivel kevesebb kamatnyereségben részesülnek.
Az alacsonyabb kamatok hatására növekedett az új hitelek mennyisége, ez pedig serkentette a gazdaságot. Nehéz számszerűsíteni ennek hatását, de az új hitelek akár az éves GDP 1-2%-át kitevő (300-600 milliárd forint) többlet-növekedést jelenthettek.
Ráadásul mindezen intézkedések és folyamatok eredményeképpen oda jutottunk, hogy a jegybanknak ma már nem az okoz gondot, hogy hogyan védje a forintot a gyengüléstől; hanem épp ellenkezőleg, az, hogy hogyan akadályozza meg a forint erősödését.
*
Összefoglalva:
A jegybank eredménye közel 1000 milliárd forinttal javult, és további évi 200 milliárd forint/év megtakarítás várható.
Az államadósság kamatkiadása közel 1000 milliárd forinttal csökkent. Amikor az egész állomány átárazódik, akkor a kiadás évente 1000 milliárddal csökken.
A háztartások és a vállalatok kamatkiadásai évi közel 450 milliárddal csökkennek (bár ugyanennyivel csökkennek a betétekre fizetett kamatok is).
A kamatcsökkentés hozzávetőleg évi 1-2%-kal növeli a GDP-t.
A jegybank közel 350 milliárd forinttal csökkentette a háztartások veszteségeit a jól időzített forintosítással.
Az ország külső sérülékenysége számottevően csökkent, a pénzügyi stabilitás erősödött.
Ha ezeket a tényezőket összeadjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a jegybank lépései nagyságrendileg 3000 milliárd forintnyi megtakarítást eredményeztek eddig, és hosszabb távon további nagyságrendileg évi 1000 milliárd forint feletti éves megtakarításra lehet számítani. Egy magyar állampolgárra vetítve az eddig megnyert összeg 300 ezer forint/fő, a jövőbeni megtakarítás pedig évi 100 ezer forint/állampolgár összeget tehet ki.
A jegybank egy totálisan vert helyzetből stabilizálta az ország pénzügyeit, és fő motorja volt annak, hogy a gazdaság növekedési pályára állhatott és azon maradhat az elkövetkező években is. Természetesen attól, hogy megszűnik a legnagyobb erőforrás-elszívás, még nem lett minden rózsaszín. Rengeteg kihívás áll az ország előtt: az új nyomtatott pénzek (EU-támogatások, támogatott hitelek) értelmes befektetése, az egészségügy, az oktatás javítása, a külföldön élő magyar szakemberek egy részének hazajövetele, hazai vállalatok erősödése stb. Sőt, innentől kezdve bizonyos értelemben nehezebbé válik a munka. Bár a már meghozott intézkedések és néhány lehetséges további lépés kedvező hatása egy darabig lendületet ad a gazdaságnak, a nagy csodák pénzügyi oldalról hamarosan elfogynak. Sok-sok munkával, sok jó központi és egyéni mikrodöntés eredményeképpen fejlődhet tovább az ország. Mindenesetre monetáris oldalról, amit ki lehetett hozni az elmúlt évekből, azt a jegybank kihozta.
*
A jegybankot az a vád érte, hogy eltékozolta az alapítványokba helyezett 266 milliárd forintot. Ezt a megállapítást elég erős ferdítésnek érezzük. Nézzük végig a pénz sorsát!
A márciusi adatközlés alapján az alapítványok 267 milliárd forint vagyonnal rendelkeznek, azaz vagyonuk közel két év alatt – a költekezéseket követően – nem csökkent, hanem némileg nőtt. Nézzük meg, hogy ezek a pénzek milyen befektetésekben vannak!
Mintegy 197 milliárd forintnyi vagyon magyar államadósságban van, így a teljes összeg közel háromnegyede visszakerült a magyar államhoz. Ez valóban „monetáris finanszírozás”, a jegybank ezzel az összeggel a magyar államot támogatja, nem pedig a németet vagy a franciát. (Ez utóbbit abban az esetben tenné, ha ezt az összeget „devizatartalékban” tartaná). Elvileg a monetáris finanszírozást az EU „nagyon szigorúan veszi”, de valójában az EKB és a tagjegybankok az eurózóna GDP-jének a 10%-a feletti államadósság-állománnyal rendelkeznek, valamint további mennyiségre vállaltak garanciát a mentőalapokon keresztül. Nem beszélve az Egyesült Államokról vagy Japánról, ahol ugyanez az arány nagyságrendileg 25% illetve 80%. Ezzel szemben az MNB-alapítványoknál lévő állomány a GDP mindössze 0,6%-a.
Közel 8 milliárd forint van bankbetétben érintetlenül, 38 milliárd forint cégrészesedésekben és 25 milliárd forint ingatlanokban. Helyesnek tartjuk, ha a média rávilágít arra, ha egy adott ingatlan vételárát túl magasnak ítéli meg. Hozzá kell tenni, hogy az ingatlanvásárlások időzítése a dolgok jelen állása szerint helyesnek tűnik, hiszen pár év óta az ingatlanpiac – épp a jegybank alacsony kamatpolitikája miatt – megfordult, és az árak folyamatosan növekednek.
A leghevesebben vitatott tétel az alapítványok kiadásaival kapcsolatos. Az államkötvény-állományon kétéves átlagos évi 1,5%-os kamattal számolva 6 milliárd forint nyereség keletkezhetett. Mivel az alapítványok vagyona közel 1 milliárd forinttal nőtt, a 6 milliárd nyereségből összesen nagyságrendileg 5 milliárd forint kerülhetett elköltésre. Tehát ezt fizették ki támogatásokra, ösztöndíjakra, rendezvények szervezésére, tisztségviselőik kifizetésére, minden más költségre.
*
Nagyon helyes, ha a média ügyel a közpénzek átláthatóságára és tisztaságára. Nem akarom lebecsülni az 5 milliárd forintos összeget, amely egy részének elköltése vitatható.
Ugyanakkor ez az összeg elhanyagolható ahhoz képest, amit a jegybank megtakarított az eddigi intézkedéseivel: 3000 milliárd forint 2016 végéig, és további 1000 milliárd forint hosszabb távon évente. Ezért tartom aránytalannak az ebben a kérdésben kifejezett aggodalmakat.