„A mindennapi életünkben még mindig, azaz folyamatosan jelen vannak katolikus és református ünnepek, rítusok, sőt, a zsidóké is és kisebb keleti keresztény vallások ünnepei is.
Azért kell vallásoktatás, mert röhejes, hogy ugyan ünneplünk pünkösdöt, de egy fia szó nem esik a hagyományos szekuláris oktatásban, hogy az mi a csuda. Ugyanez a helyzet például a heti rendszerességű szombati zsidó vallási ünneppel.
A szekuláris forradalomban mindenki elhitte, hogy a vallás teljesen magán üggyé válik. Hát, 100-200 év után megállapíthatjuk, hogy ez nem történt meg. Ahogyan a számítógép áthatja a mindennapjainkat, úgy a vallások és a vallásos elképzelések is.
Én ateista vagyok, de a környezetemben igen kevés embert találok, aki velem együtt kétségbe vonja isten létét. A többség hisz valamiben vagy tud valamiről, amit vallásos elképzelésnek érdemes hívni, mert ez a legbeváltabb szó rá. Miért nem beszélünk tehát a vallásokban kifejtett gondolatokról, elképzelésekről? Miért hagyjuk ezt ki az állami tudásközvetítő, ismeretszerző intézményrendszerből, amelyet oktatásnak hívunk?”