Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Miért nem beszélünk tehát a vallásokban kifejtett gondolatokról, elképzelésekről? Miért hagyjuk ezt ki az állami tudásközvetítő, ismeretszerző intézményrendszerből, amelyet oktatásnak hívunk?
„A mindennapi életünkben még mindig, azaz folyamatosan jelen vannak katolikus és református ünnepek, rítusok, sőt, a zsidóké is és kisebb keleti keresztény vallások ünnepei is.
Azért kell vallásoktatás, mert röhejes, hogy ugyan ünneplünk pünkösdöt, de egy fia szó nem esik a hagyományos szekuláris oktatásban, hogy az mi a csuda. Ugyanez a helyzet például a heti rendszerességű szombati zsidó vallási ünneppel.
A szekuláris forradalomban mindenki elhitte, hogy a vallás teljesen magán üggyé válik. Hát, 100-200 év után megállapíthatjuk, hogy ez nem történt meg. Ahogyan a számítógép áthatja a mindennapjainkat, úgy a vallások és a vallásos elképzelések is.
Én ateista vagyok, de a környezetemben igen kevés embert találok, aki velem együtt kétségbe vonja isten létét. A többség hisz valamiben vagy tud valamiről, amit vallásos elképzelésnek érdemes hívni, mert ez a legbeváltabb szó rá. Miért nem beszélünk tehát a vallásokban kifejtett gondolatokról, elképzelésekről? Miért hagyjuk ezt ki az állami tudásközvetítő, ismeretszerző intézményrendszerből, amelyet oktatásnak hívunk?”