A befejező rész legnagyobb kérdése, hogy sikerül-e Quentinnek felnőnie, el tud-e jutni a személyiségfejlődés magasabb fokára.
„Az előző kötetekhez hasonlóan A varázsló birodalma is hemzseg a remek ötletektől, a jó dramaturgiai fogásoktól és a képzelőerő izgalmas szüleményeitől. A gondosan kidolgozott tükörvilágok, az élettörténetektől hemzsegő semföldei könyvtár robosztus kötetei, feloldhatatlan kötések és zuhanó napkorongok teszik letehetetlenné a könyvet. A feszültséget Fillory esetleges összeomlása és eltűnése garantálja. A kalandok során pedig pszichológiai és filozófiai kérdések sora merül fel. Van-e szabad akaratunk? Vissza lehet-e hozni a holtakat? Jogosult-e az ember a teremtésre? Fel lehet-e oldani a traumákat? Quentinnek a kudarcok és kihívások mellett saját magával is meg kell küzdenie, hiszen nem tudja igazán maga mögött hagyni Fillory világát, és Alice-t sem tudja elengedni.
A könyv rengeteg mindenre magyarázatot ad, sok korábban nyitva hagyott kérdésre kapunk választ. A történet egy pontján előkerül például Rupert Chatwin egykori naplója, amiből sok mindenre fény derül, de emellett a legtöbb korábbi szereplő is felbukkan valamilyen úton-módon. Megtudunk például egy-két dolgot Majakovszkij sarkvidéki száműzetésének körülményeiről, találkozunk Alice niffinjével, Juliát pedig félistenként látjuk viszont.
Quentin életében új ajtók nyílnak, ő pedig nem fél bemenni ezeken, bár sokszor előfordul, hogy vissza kell fordulnia. A vágyálmairól is úton-útfélen kiderül, hogy a valóságban nem egészen adják meg a várt boldogságot. Személyisége viszont sokat fejlődik, ennek megfelelően a varázsereje és tudása is megsokszorozódik, többé már nem kezdő varázstanonc, hanem komoly erővel bíró, nagyhatalmú mágus, aki még istent játszani sem fél. A trilógia végén mindenre megkapjuk a választ és minden a helyére kerül. Csak arra kell vigyáznunk a befejezésnél, hogy bele ne fulladjunk – a műfaji sajátosságnak számító – fantasy-giccsbe.”
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
A közel négyszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötet nem csak a Liget páratlanul gazdag, több mint két évszázados múltját mutatja be történeti hűséggel, a jelen, azaz a Liget Budapest Projekt fejlesztései is kiemelt szerepet kapnak.
Kelemen Hunor szerint azzal, hogy Soós Zoltánt bilincsben mutatják a világ előtt, olyan üzenetet küldött a román ügyészség, ami elfogadhatatlan.
A magyar válogatott 30–22-re kikapott Norvégiától a női kézilabda Európa-bajnokság elődöntőjében, így a bronzéremért játszhat vasárnap.
