Idomeni üzenete

„Felszámolják az idomeni menekülttábort. Egykönnyen nem fogjuk elfelejteni ennek az északgörög falucskának a nevét. A macedón határ előtt materializálódott az a lidércnyomás, ami a menekültválság kezdete óta kínozta a fekete-piros nagykoalíciót. Migránsok ezrei rázták a hidegben és sárban Európa kerítését, egyre kétségbeesetten kérve bebocsátásukat. Ez volt a rémület forgatókönyve, amitől tartva Berlin (és akkor még Bécs is) anno az ajtók és kapuk megnyitása mellett döntött. A kormányban akkor úgy vélték: a német közvélemény nem bírná sokáig elnézni ezeket a jelenetsorokat.

Tévedtek – ebben is.

A közvélemény a tágra nyitott határokról és a rajtuk keresztül ellenőrizetlenül, regisztrálatlanul az országba bejövő százezrekről szóló képeket kezdte el egyre kevésbé elviselni. Persze az idomeni menekülttáborban lévő körülmények senkit nem hagytak hidegen.

Csakhogy az Idomeniből származó fotók és tudósítások már a kancellárt sem tudták rávenni arra, hogy az irgalmat a jog elé helyezze. Idomeni egy csúf állomás volt a menekültválság kaotikus, már-már végzetes rendezésétől egy szabályozott bevándorlási politikáig vezető úton. Ehhez, hangozzék ez bármennyire is hidegszívűen, bizony szükség van az elrettentés eszközeire is.

Az Idomeniben készült fényképek a menekültek Merkellel való szelfijeinek korrekciójaként hatottak. A tábor félreérthetetlen üzenete: a balkáni útvonalat célul kitűző szabályozatlan migráció nem Ausztriában vagy Németországban fog célt érni, hanem a macedón határ előtti sárban.”