Demokratikus puccs?

„Orbán és pártja szempontjából azonban a bukás lehetősége maga volna a pokol. Példaképül mindig is ott lebegett előtte Horthy negyed százada, igaz más nemzetközi környezetben, de példaként. A 21. században, Európában elvben elképzelhetetlen egy ilyen hosszú uralom, tudja jól, mégis valami ilyen álmot dédelget. Ezért is volt szokatlan és megdöbbentő számára a Kúria döntése, amely zöld utat adott egy olyan népszavazásnak, amely akár elhozhatta volna a végzetes bukást is. De a magyar miniszterelnököt nem olyan fából faragták, aki egykönnyen feladja. Ha kell módosítja a választási törvényt, ha ereje van hozzá, a maga igényei szerint farigcsálja az alaptörvényt.

Nem állítom, hogy az uniós tagállamok között rajtunk kívül egyetlen másik sincs, amely ne volna hajlandó habozás nélkül félresöpörni a demokrácia kötelező szabályait, ha az érdeke úgy kívánja. Nem kell messze mennünk, a huszonnyolcak között ott van az négy ország, amelyből a magyar miniszterelnök kovácsolt egyfajta ellenközpontot. Ők az első pillanattól erre rendezkedtek be, kivált a lengyelek, akik a varsói »illiberális” fordulat óta jó szívvel hajlanak a demokratikus jogok megnyirbálására. A nemzetközi migránsválság zűrzavarában a hatalomba kapaszkodók még jobban szabadjára engedhetik magukat, úgy érzik, nincsenek előttük korlátok. Mikor érdekelte őket, hogy a világsajtó, amely zömében megmaradt szabadnak, miként is vélekedik ezekről a lépésekről?

Pillanatnyilag itt tartunk. Kusza a kép, minden pillanat új fordulatot hozhat. A legfrissebb választási kilátások azonban egyelőre nem jeleznek érezhető változást, korai is volna még. Az ellenzék a boltok újranyitását kiharcolva egy csatát megnyert ugyan, de hogy ennek milyen hatása lehet a „háború” kimenetelére, a választói preferenciákra alakulására, hamarosan kiderülhet.

Orbánnak igaza van: valóban a pillanatnak kell uralnia a politikát.”