Pukli: bukás tündöklés nélkül

„A bukás hátterében alapvetően két dolog áll: a kormányzati egyeztetések és a Pukli-mozgalom nyilvánvaló politikai színezete. Egyértelműen látható, hogy a kormányzat és a pedagógusok közti tárgyalások haladnak előre és a hisztire mindig kész ellenzék érvelésével szemben nem látszattárgyalásokról van szó, hanem valódi egyeztetésekről, valódi eredményekkel. Nagyjából az emberek is ezt várják a kormánytól: üljön le és tárgyaljon. Mivel a kormány önkorrekciós képessége működik, ezért a tárgyalások zajlanak. Még a ballib média is kelletlenül elismeri, hogy a kormány a konfrontáció helyett megegyezésre törekszik. Aztán persze duzzog egy sort, hogy nálunk olyan pokoli diktatúra van, ami még a konfrontációt is elveszi az emberektől. Piszok nehéz lesz így megdönteni.

A másik ok, amiért kifulladt Pukliék mozgalma, hogy az egész akció láthatóan politikai színezetet öltött, amihez a pedagógusok jelentős része nem adja nevét és támogatását. Nem azért, mert a pedagógusok apolitikusak, vagy félnek, mint azt az ellenzéki sajtó próbálja sulykolni, hanem azért, mert cseppnyi ésszel is könnyen belátható, hogy a pártpolitizálás ripsz-ropsz képes szétverni egy tantestületet. Pukliék akciózgatásában talán az volt a legkártékonyabb, hogy szakmainak álcázott érvekkel hergeltek fel olyan embereket, akik nem dönthetik el szabadon, hogy részt kívánnak-e venni a hergelődésben. Szerencsére győzött a józan ész és ma csak azok mentek bele Pukliék játékába, akiknek tényleg nagyon alacsony sorszámú SZDSZ párttagkönyvük volt.”