„A könyvben számomra külön értékkel bírtak a hazai szerzők feltehetően a kötet számára írt írásai. A szerkesztőség újabban nem sci-fi íróként ismert, de befutott kortárs írókat is megszólít. Benedek Szabolcs Bórájában a Monarchia Fiuméjében találkozhatunk a ránk leselkedő, rejtélyes borzalommal – Kasztovszkyhoz hasonlóan ismét egy madár árnyéka vetül az emberiségre.
A Galaktika tudományos szerkesztője, Toochee, azaz Kovács Tücsi Mihály egy szimulált világgal riogat Oxford filmszerű érzékletességgel megírt egyetemi környezetében: a csavargónak tűnő, különc professzorok gondolataira nem árt figyelni – bár, mint megtapasztaljuk, talán jobb, ha nem piszkáljuk azt a világot, amit valósnak vélünk. A GFK 300. záró írása pedig a Galaktika főszerkesztőjéé, Burger Istváné, aki Tom Anderson művésznéven készülő regényének részletét közli, melyben az Egyesült Államok elleni támadás nyitányát meséli el.
A kötet nem nélkülözi a sci-fi tematika kedvelt elemeit, a matematikai gondolatkísérlettől a számítógépes szimulációig, a nanorobotoktól az űrhajókig terjed a skála. De a kötet szereplője az időben változó, olykor fenyegetett ember. Antal József műve – A lélek mérnöke – József Attilát »klónozza« újra, több példányban is, elrettentő tanulságokkal. A szerzők ítélete olykor sommásnak tűnik az emberiségről, a GFK 300. írásait mégsem lehet másként olvasni, mint egy kalandos utazást, amelyet azért érdemes végigkövetni – az irodalmi élményen túl -, hogy a jövőnk egy szerethetőbb hely legyen. Persze ehhez, ahogy az igen találó kísérőszövegeket író Szilvási György épp Antal kapcsán fogalmaz, nem ártana létrehozni a Tökéletes Olvasót is.”