„A magyarországi szegénység egyik legnyilvánvalóbb bizonyítéka, hogy a társadalom alsó kétharmada mérhetetlen dühvel fogadta azt, hogy heti szabadnapjai egyikén elvették tőle azt az örömet, hogy »vásárolhatott« és valakinek érezhette magát a plázákban. Ráadásul a vasárnapi ürességet a társadalom nagyobbik része egyszerűen képtelen volt programokkal kitölteni, mert a szabadidő kulturált eltöltése, sőt még a kulturálatlan is pénzbe, sok pénzbe kerül. Én is kerestem a vasárnapi olcsó időtöltéseket, amire még a fővárosban is kevés lehetőség adódott. Többször mentünk ki a lányommal a lovira nézelődni, de emlékszem, hogy elég volt csak egy üdítőt, szotyit, popcornt venni, máris kritikus mennyiségű pénzzel lett könnyebb a pénztárcám.
Az a modern »proletariátus«, amely vasárnap méla közönnyel, de mégis azért a programot kikapcsolódásnak érezve tolta a bevásárlókocsit, nem is álmodhatott arról, hogy ehelyett majd beül az étterembe, moziba vagy wellness hétvégére elugrik valahova. Az MSZP jól érezte meg, hogy ezen a területen szembe kell menjen a kormánnyal és vele együtt a területen dolgozó munkavállalókkal, mert a helyzet tarthatatlan volt. Nem véletlen, hogy a kormányzati illetékesek szinte kétségbeesetten hátráltak ki ebből ez egészből. Már a kopaszok bevetése is hatalmas érvágást eredményezett a választási irodánál, de a Kúria döntése után fel sem merülhetett, hogy ők győzni tudnak.