Buktatás

„Bármekkora a kísértés, nem fogunk félig tele-félig üres poharakkal példálózni, hanem kimondjuk bátran: ez így karcsú. Nem az kevés, amit a pedagógustársadalom tegnap mutatott – azzal van a baj, amit az elmúlt években elmulasztott.

A tanítóknak és a tanároknak, ha igazán komolyan vennék magukat, 2010 óta számtalan okuk lett volna rá, hogy azonnal sztrájkba lépjenek. Magyarországon a közoktatás alapértelmezésben állami feladat, ehhez képest az oktatásért felelős miniszter egy református lelkész (Balog Zoltán), az oktatási szakterület pedig egy katolikus törpepárt (KDNP) privilégiuma. Tessék végignézni, mi történt azóta a tananyag ideológiai tartalmával, hogyan alakult mondjuk az informatika és a hittan-erkölcstan tárgyak erőviszonya, vagy a világi és az egyházi iskolák számaránya.

A közoktatási rendszert a tankönyvek utolsó betűjéig átíró törvény tartalmát a releváns szakmai szervezetekkel nem egyeztette a kormány, akiket pedig mégis megkérdezett, azoktól elutasító véleményeket kapott. A jogszabályt 2012. szeptember elsején mégis hatályba léptették, amit a szakma olyannyira zokon vett, hogy a négy legnagyobb ágazati szakszervezet sztrájkkészültséget hirdetett, követelve többek között a törvény visszavonását, a tanszabadság helyreállítását és az önkormányzatok fenntartói jogosítványai­nak visszaadását. 2013 januárjában viszont – anélkül, hogy bármelyik súlyponti követelésük teljesült volna – a négy közül hárman visszakoztak, sőt, a sztrájk jogáról is lemondtak.”