A lengyel kőműves, a román ács, a szír orvos, a pakisztáni paraszt, a zimbabwei egyetemista mind ugyanazért hagyja ott a hazáját, családját, barátait, emlékeit, halottait és indul neki a világnak.
Vendégszerzőnk, Bencsik Gábor írása
Különféle tünetek mögött ugyanaz a betegség – a legújabb kori népáradás sokféle megjelenési módja mögött ugyanaz a torzulás. A lengyel kőműves, a román ács, a szír orvos, a pakisztáni paraszt, a zimbabwei egyetemista mind ugyanazért hagyja ott a hazáját, családját, barátait, emlékeit, halottait és indul neki a világnak: megszerezni, megélni azt a fogyasztást, amit a gazdag országok polgárai maguknak megszerezhetnek.
A hazai balliberális média azonban makacsul elzárkózik az elől, hogy a jelenséget a maga valójában értelmezze. Politikai hasznot vél elérni azzal, ha népindulás magyar vetületét a jobboldali kormány bűnéül tudja bemutatni. Ezért a csúsztatás, hamisítás, elhallgatás sem túl nagy ár. Mi több, a jelenség fűtése sem az, a hergelés, az állandó napirenden tartás, a külföldre menésen gondolkozók biztatása, a külföldi sikerek felnagyítása és a külföldi kudarcok elhallgatása – minél rosszabb, annál jobb, ha belerokkan az ország, akkor is.
Naponta szolgáltat minderre példát az Index hírportál, amely ritkán mulaszt napot anélkül, hogy a magyar kivándorlásról – eltorzítva – ne írna. Itt van mindjárt az április 13-i cikk, aminek már a címe is sokat mondó: „Magyar migránsok árasztják el Angliát”.
Hát nézzük. Igaz, hogy az angol nyelvben összefoglalóan migránsnak (migrant) nevezik a külföldön munkavállalókat is, de magyarul ez nyilvánvaló csúsztatás, a migránsválság és a magyarok külföldi munkavállalásának összemosása – ezáltal pedig annak demonstrálása, hogy lám, a magyar kormány migránspolitikája milyen álságos.
Aztán az „elárasztják”. A cikk által hivatkozott brit kimutatás 96 ezer ottani magyarról tud. Ugyanezen kimutatás szerint az Egyesült Királyságban jelenleg hárommillió EU-tag országból érkezett ember él, a britekhez képest ez öt százalék. A magyarok aránya ennek az öt százaléknak a három százaléka. Ez volna az elárasztás?
A cikk második mondatában az elhallgatás mutatós példájával találkozhatunk: „A hat legnagyobb migránsküldő ország Lengyelország, Románia, Spanyolország, Olaszország, Magyarország és Portugália, írja az MTI. Tőlünk azért is szép teljesítmény ez, mert az előttünk végzett országok közül a legkisebben is kétszer annyian élnek”.
Az még hagyján, hogy a szerző nem tudja értelmezni az információkat, és nem veszi észre, hogy a tízmilliós Portugália nem az onnan érkezettek számát, csupán a 2011 és 2015 közötti növekedés mértékét illetően végzett kétezer fővel mögöttünk. A lényegesebb az idézett forrás részletes adatainak elhallgatása. Pótoljuk hát a mulasztást:
A lengyelek száma az Egyesült Királyságban 818 ezer, ez az otthoni lengyel lakosság 2,1 százaléka.
A románok száma 223 ezer, az otthoni román lakosság 1,1 százaléka.
Az olaszok száma 176 ezer, az otthoni olasz lakosság 0,3 százaléka.
A spanyolok száma 137 ezer, az otthoni spanyol lakosság 0,3 százaléka.
A portugálok száma 140 ezer, az otthoni portugál lakosság 1,3 százaléka.
A magyarok száma 96 ezer, az otthoni magyar lakosság 1,0 százaléka.
Ebből az adatsorból persze elég nehéz azt következtetni, hogy a magyar kormány elüldözi az embereket. Különösen, ha hozzátesszük, hogy a szlovákoknak és bolgároknak is körülbelül egy százaléka él Nagy-Britanniában, a csehek aránya valamivel egy százalék alatt marad.
Menjünk tovább. Az Index szerzőjének nem teszik a tekintélyes brit kutatóintézet adata, szükségesnek tartja, hogy helyesbítse azt. „És ez szám nagyon alulbecsült mérés lehet, hiszen a kérdésben általában optimistább NGM szerint is 2012-ben már 300 ezer magyar vándorolt ki Angliába élni, addig a Migration Observatory csak 96 ezer ott élő magyart mutatott ki.” Figyeljük meg a trükkös fogalmazást: „vándorolt ki Angliába élni”. A „kivándorolt” kifejezés nyilvánvaló csúsztatás, hiszen az Angliában dolgozó honfitársaink legnagyobb része nem kivándorolt, hanem pénzt ment keresni (vagy éppen egyetemen tanul, kutat, alkot). Ezt a szerző is érezhette, ezért beszúrta az „élni” szót.
A rövid cikk így folytatódik: „A kivándorlást tervező magyarokról idénre már azt is tudjuk, hogy egyre többen akarnak örökre külföldre menni.” És ez már a hergelés, az állandó napirenden tartás mondata. Legyen ez beszédtéma, gondolkozzanak rajta minél többen, menjenek ki minél többen, hogy aztán hivatkozhassunk rá, hogy milyen sokan mentek ki, milyen élhetetlen Magyarország.
Ha élne, vajon mit mondana minderre Zrínyi Miklós, Petőfi, Arany János? Mit mondana Radnóti Miklós? Vagy ez már mind nem érdekes?
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Nos, ilyesmi előfordul. Hat éve például az Euronews az Európai Vezető Díj egyik díjazottjává választotta Fekete-Győr Andrást.
Az ESG, azaz a fenntartható szempontok szerinti teljesítmény javítása érdemben segíthet a tőkeköltségek csökkentésében, különösen részvénykibocsátásoknál, de az eredmények ágazatonként, vállalatmérettől és földrajzi helyzettől függően jelentősen eltérhetnek. A kérdés az, hogy elég-e egy jó ESG-értékelés ahhoz, hogy tartós pénzügyi előnyt teremtsen.
A világ leggazdagabb embere a Brexit atyjával barátkozik, akinek új pártját pénzzel is megtolhatja.
150 ezer helyett ötezer forintra számíthatnak karácsonykor.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
