Nagy-Magyarországgal a háta mögött váltaná le Gyurcsányt Abd El Rahim Ali (VIDEÓ)
Bejelentkezett egy félig egyiptomi ifjú DK-s titán: megpuccsolná Gyurcsányt.
Ha eldőlt volna, milyen párt akar lenni az MSZP, most nem lenne a párt körül ennyi politikai piranha, akik mardossák ki belőle a még megmaradt életképes darabokat. Interjú.
„– Volt persze egy másik emlékezetes szavazás. Sokan azt mondják, ön tartotta benn a nagypolitikában Gyurcsány Ferencet, amikor 2004-ben elfogadta válaszát a vagyonosodásával kapcsolatban: Mi az, hogy, nagyon is…!
– Nem én tartottam benn, hiszen akkor még sportminiszter volt, és abban a pozíciójában válaszolt a szóban forgó interpellációra. Milyen érdekes a sors, ültem a pulpituson, néztem a táblát, és láttam, hogy egyenlő az igenek és a nemek száma. Házelnökként én kerültem abba a helyzetbe, hogy döntenem kellett, és elfogadtam a miniszteri választ. Az vesse rám az első követ, aki nem a saját frakciójával szavazott volna. De nem ettől függött az ő későbbi miniszterelnöksége, én Kiss Pétert támogattam.
– Most másként szavazna?
– Nem hiszem. Abban a szituációban nem tehettem mást.
– Megköszönte ezt önnek valaha Gyurcsány Ferenc?
– Nem, de érdemes azt a felvételt végignézni. Elég beszédes… Visszatérve az előző kérdésére, én egyébként nem ott tettem volna mást, hanem jóval előbb, 2001–2002 körül. Tény azonban, ha Horn Gyula és Toller László még élne, akkor a 2006 utáni időkben néhány kérdésben más fordulatot vett volna a párt.
– Mit tett volna másként 2001–2002 körül?
–Lehet, hogy vállalnom kellett volna a megmérettetést, amikor pártelnöknek jelöltek…
– Felvetődött, hogy Gyurcsány Ferenc zsarolta önt.
– Nem, soha nem zsarolt, ezek legendák.
– Mi volt az igazi probléma önök között?
– Az eszmei és elvi különbségek mellett az, hogy nem bíztunk egymásban.
– Miért?
– Azt, hogy ő miért nem bízott bennem, nem tudom. Az számomra gyorsan kiderült, hogy társadalompolitikai kérdésekben egészen más elveket vallunk. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, ő a nagytőkét szolgálta, én pedig a nemzetet. Ennyi. Ez a kettősség végigkísérte a Magyar Szocialista Pártot. A kongresszuson, 2010-ben, amikor felszólaltam, azt mondtam, el kellene dönteni, milyen irányba megy a párt: neoliberális elveket valló politikai erő kívánunk lenni, vagy pedig valódi szociáldemokrata elveket vallunk. Akkor sokan nem értették, ez miért kérdés, pedig jelenleg is ezzel viaskodik az MSZP. Ha ez eldőlt volna, most nem lenne a párt körül ennyi politikai piranha, akik mardossák ki belőle a még megmaradt életképes darabokat.”