A változó változatlan – a nőnap ünnepe

„Az ünnep eredeti tartalma az, hogy a munkavállalóknak a tulajdonosi profit elsődlegességével szemben joguk van a testi épségük és méltóságuk védelmére és azonos munkáért azonos bért kapni. Innen indult Nőnap ünneplése New Yorkból 1857-ben, hogy a holland királynő születésnapján ünnepelt Nőnapon át aztán 1922-től a Szovjetunióban hivatalos állami ünnep legyen. Minden országban máshogyan ünneplik a nőket: csokival, mimózával, hóvirággal, és/vagy tüntetéssel. Az adott ország politikai helyzetétől függ, hogy ez az esemény, mely a női méltóságot ünnepli, rendőrattakba vagy politikai közönybe fullad. Magyarországon a politikai progresszió, melynek egyik alapja a női méltóság védelme, éppen az államosított feminizmus politikai és érzelmi hagyatékával nem tud megbirkózni. És ezért a mai Magyarországon nagy a tét, hiszen a Nőnap ünneplésének módja az ország kisebbségeinek, a kisebbségek méltóságának helyzetét mutatja.

Pedig a Nőnap tartalma 2016-ban éppen úgy azonos és mindenkire érvényes, mint a 20. század elején, mikor a progresszió képviselői a női választójog és az egyenlő munkaért egyenlő bér követelésével vonultak utcára. Lehetőség lenne egy társadalmi minimum megfogalmazására. Hiába harcoltak a nőmozgalom képviselői Slachta Margittól Kéthly Annán át Meller Eugéniáig, hogy csak néhány kiemelkedő és mai napig ismert női politikust említsek, hiába intézményesültek a diszkriminációt tiltó jogszabályok 1948-tól, az egyenlő munkáért egyenlő bért kimondó első törvénytől az Európai Unióban a diszkrimináció tilalmát meghatározó amszterdami szerződésig, ha most új falak keletkeznek éppen a Nőnap felhasználásával. A posztmigrációs Európában egyre többször eszközzé válik az olyan kormányok kezében a nők egyenlőségének követelése, akik amúgy saját nemzeti szakpolitikájukban nem jeleskedtek a női esélyegyenlőség területén.”