Itt a tervezet: Falus szervezkedik az MTA-ban, hogy nekimenjen az Alaptörvény férfiról és nőről szóló módosításának

Ideológiai állásfoglalást akar elfogadtatni az MTA biológiai osztályával Falus András az Alaptörvény 15. módosításával kapcsolatban.

Nem megy, hogy ki sem lehet mondani a tényeket, mert ha valaki kimondja, akkor az már – ebben az esetben – „szoptatásnáci" – a feminfósok rendkívül kreatívan megalkotott kifejezésével élve.
„Nem megy, hogy ki sem lehet mondani a tényeket, mert ha valaki kimondja, akkor az már – ebben az esetben – »szoptatásnáci« – a feminfósok rendkívül kreatívan megalkotott kifejezésével élve. Bár lehet, hogy csak angolból fordították, mert megtetszett nekik. És az sem megy, hogy agresszív, közönséges stílusban védem a nők jogait. Merthogy örök aranyszabály, hogy az agresszivitás agresszivitást szül. Így aztán partnereik, akikkel problémákat meg lehet oldani, soha nem lesznek, csak harcostársak és ellenfeleik... És már itt is van a nagy feminista háború, amit valamiért annyira szeretnek. Vajon miért?
A szoptatás valóban nem könnyű és kényelmes – minden nő számára. De vannak nők, akik számára az. Gondolom, ha nem így lenne, nem szoptatnának akár a gyerek óvodáskoráig – amit én nem tudtam elképzelni, de vannak nők, akiknél ez teljesen jól működik. És az is igaz, hogy »már a tejbelövellés sem egy leányálom«, de mégis, ez egy olyan testi folyamat, amely szükséges a szoptatáshoz. A mellgyulladás is gyakori és nagyon fájdalmas probléma, ez is igaz, de mindig megvan az oka – amire rá lehet találni, ha valaki akarja... Döbbenten látom, hogy a nők többségének fogalma nincs arról sem, hogy szoptatás alatt nem érdemes nehéz fizikai munkát végezni, mert az is okozhat mellgyulladást és a tej elapadását is. És általában: az anyák alig tudnak valamit a szoptatásról, és az, hogy »nők nem tudnak szoptatni«, gyakran emiatt is van. Úgy gondolom, a hisztérikus rázkódás »senkinek nincs joga hozzá« helyett érdemesebb lenne arról írni, hogy mihez lenne joga a nőknek, akik szoptatni szeretnék a kisbabájukat. A széleskörű tájékoztatáshoz mindenképpen – ha már a természetes női közösségek nem léteznek, és az idősebb nőrokonok sem segítenek a saját tapasztalataik őszinte feltárásával sem a szoptatás, sem a várandósság, sem a szülés és csecsemők ellátása terén. Mert igaz, hogy gyakran inkább elrettentenek a rossz tapasztalataik hangoztatásával, vagy pedig álomszerűen ideális képet festenek ezekről a dolgokról. Sajnos a kórházi »szoptatós nővérke« segítsége sem elég. De szerencsére van számos szoptatási tanácsadó szervezet, portál, amelyeket felkeresve lehet közelebb kerülni a sikeres szoptatáshoz.
Ehhez viszont az kell, hogy a nők akarjanak szoptatni, sőt: vágyakozzanak arra, hogy szoptatni tudják a gyermekeiket, mert az – bátran kimondom: minden nehézség ellenére is páratlan élmény, amit nem érdemes kihagyni. És miért is kéne, hogy könnyű legyen? A legnagyobb dolgok az életben egyáltalán nem könnyűek, hanem igénylik azt, hogy odaszenteljük magunkat nekik: ilyen a nők életében a várandósság, a szülés, a szoptatás, a férfiaknál pedig az apaság felvállalása, annak gyakorlati következményeiig, a pelenkázástól addig, hogy megtanítsák gyermekeiket dolgozni, felelősséget vállalni. Ezek a dolgok bizony nehezek, és egy cseppet sem lesznek könnyebbek akkor, ha valaki elkezdi mantrázni, hogy senkinek nincs joga azt mondani, hogy – adott esetben – a szoptatás a legjobb táplálási módja a babáknak.”