Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Hogy ez a Nyakó, mekkora kópé! Az a pofa, amint kezében gyűrögette saját satnya kérdését a blokkoló óra előtt, miközben pislogva adta a tudatlant! Csak a Nemzeti deszkái hiányoztak a talpa alól.
„Február 23-án, kora hajnalban, mert a Nemzeti Választási Irodában korán kelnek, Nyakó István álruhás kommunista ős-fradista arra ébredt, hogy körtelefonnal riaszt tucatnyi kigyúrt, kopasz embert, ugyan óvják meg már tőle azt a rettegő asszonyt, aki öt másodperccel meg akarja őt előzni a népszavazási kérdésével: ugye, nem akarjuk, hogy a bukott baloldal ármányának következtében ismét lehessen vásárolni vasárnap. Több sem kellett a hústornyoknak, egyen-dzsekit húztak, s megértvén a kor parancsát, Nyakó szavára zárt sorokban legott elindultak, hogy testükkel védjék ezt a törékeny hölgyet, s vele a szánalmasan tájékozatlan népet önmaga megfontolatlan akaratától. Hogy ez a Nyakó, mekkora kópé! Az a pofa, amint kezében gyűrögette saját satnya kérdését a blokkoló óra előtt, miközben pislogva adta a tudatlant! Csak a Nemzeti deszkái hiányoztak a talpa alól.
Már-már hittünk neki. De aztán két hét után, a tegnapi Magyar Időkben aprólékos megfontoltsággal megszólalt Kubatov Gábor, a Fidesz alelnöke, annak a Ferencvárosnak a mindenhatója, amelynek biztonsági embereit az ártány Nyakó mozgósította.
Abcúg, Nyakó! Abcúg, Alkotmányvédő Hivatal! Éljen a jogállam!”