A Kiss-nóta után jelentek meg a színen az olyan előadók, mint Prince vagy Madonna, az ő dalaikban is jól kimutatható ez a fúzió, a lüktető dobalapokra felhúzott, más stílus. Az amerikai tánczene ekkor alakult át, hiszen korábban tulajdonképpen az r’ n’ b-előadókkal azonosíthattuk. Aztán a nyolcvanas években megjelentek a dobgépek, és minden nagyon feszes, pontos lett, nem olyan szabadon folyó, mint a korábbi, groove-os r’ n’ b. A Kiss-szel még elég sok éven át együtt dolgoztunk, és később (1984) megírtam nekik a Heaven’s On Fire-t, ami dettó nagy sláger lett, de ami sokkal fontosabb: felkeltette Jon Bon Jovi figyelmét, aki akkoriban a Kiss előzenekaraként turnézott Európában. Jon sokat dumált Paullal a dalszerzésről, és Paul kezébe nyomta a névjegyemet, hogy hívjon fel. Nem ismertem a srácot, mondta, hogy ő Jon Bon Jovi New Jersey-ből, és szeretné, ha írnánk egy jó nótát közösen.(...)
Egy dolog még: megmutatom azt a magyar dalt, amit az Eurovíziós Dalversenyre nevez az ország. Mit szól hozzá?
Ez egy jó nóta, egy célra készült, annak tökéletesen megfelel. Fogós, megmarad az emberben. Amin változtatnék, az a szöveg, pontosabban az előadás: az énekesnek jobban kellene artikulálnia, és a kiejtésén is van mit csiszolni. Ez fontos dolog, ha én lennék a producer, ezzel foglalkoznék, mert fontos, hogy a szöveg érthető legyen első hallásra is.”