„S most, a radikálisan új politikai és médiatérben, ahol az innovációk, a jelenlegi elitekkel szemben megjelenők és beszélők előtörését látjuk, meglepő lenne, ha a jogállam ürügyén visszaállítjuk, helyre tesszük felkiáltások hoznák el a fordulatot. Ez múltszerető, hovatovább »reakciós« politika, miközben az egyenlőség- és szabadságpárti oldalnak éppen az ilyen politikával szemben kell szerveződnie. A »reakció« a tegnapot ígéri, miközben a többség a holnapját félti.
Épp ez az, amit Orbán Viktor felismer és használ. Megalkotta sajátos posztdemokratikus szisztémáját, amelyet sokkal okosabban és körültekintőbben működtet, mint például Recep Tayyip Erdogan elnök Törökországban. Bámulatos érzékkel öltöztette demokratikus maskarába torz konstrukcióját. Nem vetnek börtönbe újságírót véleményéért, éppen csak hagyják, hogy az ellenzéki szegregátumban az érintettek – gazdaságilag fojtogatva – kitombolhassák magukat, miközben állami tízmilliárdokból juttatják el saját hálózatukon kőegyszerű üzeneteiket az emberekhez. Nem szüntették meg a választásokat, éppen csak úgy alakították a feltételeket, mintha Usain Bolt kapna 70 méter előnyt a svéd nyugdíjasbajnokság bronzérmese ellen 100 méter síkon. Nem véletlen, hogy a politikai vitát is száműzték Magyarországról, hiszen így a kialakított párhuzamos nyilvánosságban nincs alternatívája annak, amit mondanak, azaz a többséghez csak saját mondásaik jutnak el. Történetüket meséli az MTVA, aztán majd a TV2, a kiválasztott lapcsalád és rádió.
Hogy lenne veszélye a disputának, azt szépen mutatta a párt egyik alelnökének attrakciója. Németh Szilárd elvállalt egy beszélgetést az ATV-ben, ahol a terrortörvény ügyében ült össze Schiffer András LMP-elnökkel és Harangozó Tamás MSZP-képviselővel. A sokat és okkal bírált ellenzék körülbelül úgy verte meg az ellenfelet, ahogyan a Barcelona tenné a BLSZ II-es Közterülettel. Éppen ezért nem várhatjuk, hogy a jövőben több hasonló találkozót láthatunk majd.
Ezek ugyanis kockázatot rejtenek. Erre pedig nincs szükség a látszatdemokráciában, azaz az orbáni posztdemokratikus állapotban. A tökéletesre formált politikai rendszerben minimalizálták a rizikót. Tették ezt úgy, hogy az önkényesen használt demokratikus eszközök alkalmazásával legitimálják a lényegileg antidemokratikus hatalomgyakorlást. Itt a demokrácia látványa legyőzi a demokráciát.”