Leborotvált ország

„S most, a radikálisan új politikai és médiatérben, ahol az innovációk, a jelenlegi elitekkel szemben megjelenők és beszélők előtörését látjuk, meglepő lenne, ha a jogállam ürügyén visszaállítjuk, helyre tesszük felkiáltások hoznák el a fordulatot. Ez múltszerető, hovatovább »reakciós« politika, miközben az egyenlőség- és szabadságpárti oldalnak éppen az ilyen politikával szemben kell szerveződnie. A »reakció« a tegnapot ígéri, miközben a többség a holnapját félti.

Épp ez az, amit Orbán Viktor felismer és használ. Megalkotta sajátos posztdemokratikus szisztémáját, amelyet sokkal okosabban és körültekintőbben működtet, mint pél­dául Recep Tayyip Erdogan elnök Törökországban. Bámulatos érzékkel öltöztette demokratikus maskarába torz konstrukcióját. Nem vetnek börtönbe újságírót véleményéért, éppen csak hagyják, hogy az ellenzéki szegregátumban az érintettek – gazdaságilag fojtogatva – kitombolhassák magukat, miközben állami tízmilliárdokból juttatják el saját hálózatukon kőegyszerű üzeneteiket az emberekhez. Nem szüntették meg a választásokat, éppen csak úgy alakították a feltételeket, mintha ­Usain Bolt kapna 70 méter előnyt a svéd nyugdíjasbajnokság bronzérmese ellen 100 méter síkon. Nem véletlen, hogy a politikai vitát is száműzték Magyarországról, hiszen így a kialakított párhuzamos nyilvánosságban nincs alternatívája annak, amit mondanak, azaz a többséghez csak saját mondásaik jutnak el. Történetüket meséli az ­MTVA, aztán majd a TV2, a kiválasztott lapcsalád és rádió.

Hogy lenne veszélye a disputának, azt szépen mutatta a párt egyik alelnökének attrakciója. Németh Szilárd elvállalt egy beszélgetést az ATV-ben, ahol a terrortörvény ügyé­ben ült össze Schiffer András LMP-elnökkel és Harangozó Tamás MSZP-képviselővel. A sokat és okkal bírált ellenzék körülbelül úgy verte meg az ellenfelet, ahogyan a Barcelona tenné a BLSZ II-es Közterülettel. Éppen ezért nem várhatjuk, hogy a jövőben több hasonló találkozót láthatunk majd.

Ezek ugyanis kockázatot rejtenek. Erre­ pedig nincs szükség a látszatdemokráciá­ban, azaz az orbáni posztdemokratikus állapotban. A tökéletesre formált politikai rendszerben minimalizálták a rizikót. Tették ezt úgy, hogy az önkényesen használt demokratikus eszközök alkalmazásával legitimálják a lényegileg antidemokratikus hatalomgyakorlást. Itt a demokrácia látványa legyőzi a demokráciát.”