„Történt az eset a markmyprofessor nevezetű, nem hivatalos felsőoktatási értékelő fórumon, mely tünemény újabb ékes példája a média álszent – maradva a szentírás-tudománynál: farizeus – demokratizmusának. Impresszumában tekervényes és előrelátó jogi nyilatkozatokkal. Magára vessen, aki horogra akad.
Amióta világ a világ, a diákság azóta mond tévedhetetlen ítéletet szellemi pallérai fölött. Egy rossz osztályzat, valami legyűrhetetlen személyi ellentét elég, hogy a nebulósereg kikezdje tanára hajviseletét, gúny tárgyává tegye szoknyafazonját, szóhasználatából rosszmájú szállóigéket kreáljon, katedrai székére rajzszöget helyezzen, mutatópálcáját elcsenje, s mulasson a tanerő kínlódásán tanfelügyelői látogatáskor – Kosztolányi vadabb esetet is rögzít az Aranysárkányban. Még az sem biztos, hogy a diákságot minden esetben engesztelhetetlen gyűlölet hajtja e csínytevésekre és csipkelődésekre. Sokszor elég, ha elragadja a dévaj kedv és az öntudatlan elégtétel érzése amiatt, hogy növendéki státusza alárendeltté teszi iskolai éveire.
No de hogy mindeme jogos és túlzó indulatok a tízórai szünet és a romkocsmák világából kilépjenek a széles nyilvánosság fürkész tekintete elé, és – tetszik, nem tetszik – széles körben bélyegezzenek meg tanári életutakat, az már mégis a legrosszabbul felfogott szólásszabadság - iskolapéldája.”