Bukásra ítélve

„A pillanat uralásának akadnak nagymesterei a kormány körül, ám elérkezhet a pillanat, amikor a hatalom gyakorlói is szembesülnek azzal, hogy a rendszer nem csupán különböző uralt pillanatok sokaságából áll össze egésszé. Lehet uralni a pillanatot rezsicsökkentéssel, migránsellenes kampánnyal, sőt még gyurcsányozással és sorosozással is, ám a gondolkodó ember Orbánék minden érdemét elismerve előbb-utóbb megunja ezeket. A választásokat persze nemcsak a gondolkodó emberek döntik el, de az agymosás komoly kockázatokkal jár. Az ebül szerzett szavazó ebül vész el.

A miniszterelnök pénteken az állami rádióban azt mondta, az oktatás átalakításával jó irányba indultunk el. Mondta ezt nyilvánvalóan annak tudatában, hogy felmenti köznevelési államtitkári pozíciójából Czunyiné Bertalan Juditot. Azt a Czunyiné Bertalan Juditot, akit tavaly a kormányfő az egyik legtehetségesebb politikusnak nevezett, »nemcsak a nők között, hanem általában«.

Abban, hogy állítólag jó irányba indultak el, mégis leváltják a terület felelősét, könnyű lenne logikai bukfencet találni, ha nem tudnánk, hogy az államtitkár menesztése az avítt hatalomgyakorlási technika része csupán. Áldozatot mutatunk fel, bizonyítva a kompromisszumkészséget – csakhogy ezúttal nem nyeretlen kétévesek ülnek az asztal túloldalán, hanem olyan emberek, akik jól tudják, hogy Czunyiné nem megalkotója, csupán egyik végrehajtója volt az oktatás reformálásának (vagy deformálásának). Vagyis nem a pillanatot, hanem a nagy egészt nézve menesztésének nincs valódi értelme.”