„Végre nem egy olyan sztori, ahol a kitörést látjuk, hanem a főszereplőink konkrétan ebben a világban nőttek fel. A Feltámadás nem jelent meg olyan hirtelen mindenhol, hanem pontosan tudjuk, honnan indult, és az internet segítségével (ó, éljen a 21. század) voltak helyek, ahova hamarabb eljutott a hír, mint maga a járvány. Az emberek megtanultak együtt élni az élőholtakkal, úgyhogy Amerika tulajdonképpen megmaradt olyannak, amilyen, csak kicsit veszélyesebb volt kint maradni sötétedés után, vagy akár fényes nappal az utcán. Kifejlesztették a szükséges eszközöket, hogy megvédjék magukat a fertőzéstől, de alapjaiban semmi nem változott.
Georgia és Shaun Mason bloggerek, akik ebből élnek, ugyanis mint kiderült, ebből meg lehet élni Amerikában. Legalábbis a Feltámadás után. Na nem mintha úszkálnának a pénzben, de azért nem kell félteni őket. George tudósításokat készít, célja, hogy mindig csak az igazságot írja le, objektíven szemléli a világot és nagyon céltudatos. Iszonyú szimpatikus karakter volt számomra, nem csak azért, mert az erkölcseit sosem rúgta félre, hanem mert elég kemény csaj. Voltak helyzetek, ahol megijedt vagy félt, de sosem futamodott meg, és nem csak egy zombikkal teli jelenetben, hanem akkor is, amikor az „ellenféllel” kellett szembenéznie. Shaun egy úgynevezett irwin, aki imádja, ha veszélybe keveredik, sőt keresi a bajt. Neki ez hoz nézettséget, de nem őrült módon csinálja. Fel van készülve, még akkor is, ha csak egy hokiütővel megy ki zombikat bökdösni. Azt szerettem a tesókban nagyon, hogy ennyire ragaszkodnak egymáshoz.
A bloggerek harmadik társa Buffy, aki egy műszaki zseni, valamint verseket és romantikus történeteket ír. Baromi ügyes és nagyon jól ért a technikai dolgokhoz. És ő volt a csapatból az egyetlen, akit nem sikerült megkedvelnem, ez pedig nem véletlen.”