„Lengyel kollégák és a hazai elemzők is csak latolgatnak. Abban egyetértenek, hogy a lengyel kormánypárt főstratégája úgy dönthetett, kell valamilyen gesztust tenni. Az utóbbi néhány hétben ugyanis a varsói lépések kihívták a nemzetközi sajtó, majd Lengyelország legközelebbi szövetségesei haragját is. Az alkotmánybíróság kiherélése, a közmédia kormányszócsővé alakítása, a köztisztviselői kar megfenyítése külön-külön is olyan lépés, amely alapot ad rá, hogy Varsót egyes brüsszeli vezetők a szavazati jog megvonásával fenyegessék. Együtt végképp. A demokratikus jogállam, a bírói függetlenség és a szabad sajtó léte nem kerülhet veszélybe még egy országban. Varsó túl fontos ahhoz, hogy tétlenül nézzék az autoriter fordulatot.
Ezért kellett – vélik sokan – a lengyeleknek egy elegáns csípőmozdulattal félfordulatot tenniük. Igen, teljesítjük a kötelezettségeket, bármennyire is nem értünk egyet azzal, amit elődünk vállalt. Pacta sunt servanda, a szerződéseket be kell tartani, csillogtathatja latinos jogászi műveltségét a pártelnök. Az már más kérdés, hogy vallási alapon válogatnak majd a menekültek között, s olyan alaposan szűrik őket, hogy kevesüknek legyen türelme kivárni a beengedő végzést.