„Nem akarnánk mi is katinkázni, ám most már egyre többen írják és mondják, hogy Hosszú Katinkát ki fogják nyírni. Mert azért hiába világbajnok úszónője ő a nemzetnek, s a legfőbb olimpiai reménysége, mégiscsak összetépte a tévé kamerái előtt a tizenkétmilliós szerződést, amivel akaratán kívül is szimbólummá vált, s ez veszélyes dolog.
Uszodákon és a sport világán is túl, abban a mozdulatban benne volt a becsapott és kizsigerelt tanárnő, ápolónő, vasutas, buszsofőr vágya, ami terméketlen vágy persze, mert velük s a többiekkel könnyen elbánnak; ők soha nem vitték semmire, és feltehetőleg ezután se viszik. A bajnoknőt viszont nem lehet szimpla kézlegyintéssel elintézni, lekurvázni, mint valami ápolónőt, ez a nő már valaki, aki nem hunyászkodik meg előttük. Néha olyan jó elképzelni, hogy egyszer majd nekünk is lesz bátorságunk és lehetőségünk szerződést összetépni, ami után nem hagynak bennünket cserben a társak, és akkor talán minden megváltozik.”