Olvassunk kommenteket!

„Nemes Jeles ugyanakkor művész, ő elsősorban a film minőségéért felel. Az viszont már jóval furcsább, amikor például újságírók hangoztatják, hogy nem szabad kommenteket olvasni. A netes sajtó felfutásával egyre demokratikusabbá vált a közügyekhez való hozzászólás intézménye, s még ha uszítani, lincselést szervezni továbbra sem alapvető jog, igenis jó, hogy az emberek kifejthetik véleményüket az online térben. Ez akkor is így van, ha a konstruktív viták mellett sajnos elszaporodnak a színvonaltalan, előítéletes, ténybeli tévedésekre, csúsztatásokra alapozott hozzászólások. Bár az sem baj, ha ezek is megjelennek a (fél) nyilvánosságban, és szembesülnek velük azok, akik másfajta társasághoz szoktak. Attól ugyanis, hogy elfordítjuk a fejünket, ezek a vélemények még nem válnak nemlétezővé. A Facebook felfutásával kiderült az is, hogy nem feltétlenül csak egy álnév mögül hajlamosak az emberek hangot adni nem túl szofisztikált véleményüknek: ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy a Kuruc.infón csak Facebook-profillal lehet kommentelni.

Összességében sem az nem jó, ha az intelligens hozzászólókat összemossuk a szimpla feszültséglevezetőkkel, sem az, ha az utóbbiaktól megpróbáljuk teljesen elszigetelni magunkat. Tömegdemokráciában élünk, általános választójoggal, és ahogy a közéletről sem lehet lemondani a politikai üzenetek egyszerűsödése miatt, úgy a közbeszéd alakulásáért is mindannyian felelősséggel tartozunk. A tömegdemokráciát viszont nem szabad félreérteni: nem lesz senkinek sem igaza csak azért, mert a »közvélekedést« mondja fel. Ahogy legyinteni sem szabad efféle közvélekedésekre, még ha nem értünk is egyet velük. Nem elfordulni kell, hanem beszállni, rákérdezni az indulatokra, megkérdőjelezni az előítéleteket: csak így juthatunk előbbre.”