Zöldbe öltözött

„A zöldeket szokás – különösen a magyar jobboldalon – azzal vádolni, hogy olyanok, mint a dinnye: a külső színük csak álca, belül valójában vörösek. A magyar köztársasági elnök ebben a vonatkoztatási rendszerben leginkább egy fél­érett narancshoz hasonlít: messziről nézve ő is zöldnek látszik, de minél közelebbről vizsgáljuk, annál több rajta a narancsszínű folt. (…)

Az ő szerencsétlensége – és a ­mienk is persze –, hogy a kormány, amelynek munkáját ellenőriznie kellene, egyszerűen nem vesz tudomást a XXI. század környezeti kihívásairól: nem érti, és így nem is tudja kezelni azokat. Ha Áder János egy pillanatig is komolyan venné a szerepet, amit választott magának, naponta kellene kereszteznie a kormányzati akaratot. És nem csak a szűkebben vett zöldügyben: a századunk egyik jellemzője, hogy már a szakpolitikák, a társadalmi víziók és stratégiák sem működőképesek, ha nem a fenntarthatóság fundamentumaira épülnek. Nincs már külön globális meg hazai színtér: nem lehet valaki a külvilágban harcos környezetvédő, belföldi fogyasztásra pedig megélhetési klímaszkeptikus vagy a tudás birtokában is hallgató, a némaságával cinkossá váló technokrata.

Mint ahogyan az az út sem járható, hogy a határainkon kívül bátran kritizálunk mindenkit olyasmiért, amit elsőként a hazai döntéshozókon kellene számon kérni. Ha az elnök mindezt nem látja, akkor nemhogy államfőnek, de politikusnak sem való. Ha viszont látja, és mégis felölti a zöld jelmezt, akkor eleve nem is készülhetett másra, csak színjátékra.”