„Különböző kultúrájú tömegek sikeres integrációját csak a hétköznapi emberek érdekeit és létbiztonságát néző, relatíve egyenlő társadalmak valósítottak meg. Ha van gazdasági stabilitás, ha az emberek azt látják, hogy egyről a kettőre tudnak jutni, ha látnak jövőt a gyermekeik előtt, akkor az etnikai és vallási különbségek nem válnak valódi feszültségforrássá, és egy sokszínű közösség is békében együtt tud élni.
Ha azonban egy társadalom lejtmenetbe kerül, ha egyre többen vesztik el a megélhetésüket, ha durván nő az egyenlőtlenség, ha zárulnak be az előrejutás útjai, ha nem látszik jövő a következő generáció számára, akkor a feszültségek gyakran a vallási és az etnikai különbségek mentén robbannak ki. Így volt ez mindig, és nem csak a nyugati kultúrában. Nincs okunk azt feltételezni, hogy a mostani bevándorlási hullám esetében más lenne a helyzet.