Hogyan hazudnak nekünk a muszlimok integrációjáról?

„Különböző kultúrájú tömegek sikeres integrációját csak a hétköznapi emberek érdekeit és létbiztonságát néző, relatíve egyenlő társadalmak valósítottak meg. Ha van gazdasági stabilitás, ha az emberek azt látják, hogy egyről a kettőre tudnak jutni, ha látnak jövőt a gyermekeik előtt, akkor az etnikai és vallási különbségek nem válnak valódi feszültségforrássá, és egy sokszínű közösség is békében együtt tud élni.

Ha azonban egy társadalom lejtmenetbe kerül, ha egyre többen vesztik el a megélhetésüket, ha durván nő az egyenlőtlenség, ha zárulnak be az előrejutás útjai, ha nem látszik jövő a következő generáció számára, akkor a feszültségek gyakran a vallási és az etnikai különbségek mentén robbannak ki. Így volt ez mindig, és nem csak a nyugati kultúrában. Nincs okunk azt feltételezni, hogy a mostani bevándorlási hullám esetében más lenne a helyzet.

(...)

A magyar embereknek is változásra van szüksége, egy olyan országra, ahol kisebb az egyenlőtlenség, ahol nem csak a felső rétegnek, hanem a hétköznapi embereknek is jár a létbiztonság, ahol nem az dönti el, hogy mi lesz belőled, hogy hova születtél. És ahol kevesebb kiváltsága van azoknak, akik odafent vannak.

Egy ilyen ország könnyen tudna más kultúrájú embereket befogadni. Nem lehet viszont más etnikumú és vallású emberek tömegeit egy olyan társadalomba integrálni, amely a saját tagjait is tömegével húzza le a vécén. A bevándorlás és integráció kérdése nem azon dől el, hogy ki milyen vallású, hanem azon, hogy szélsőségesen egyenlőtlen társadalom marad-e Magyarország, vagy lesz-e fordulat.”