Orbán nyílt támadásai sokat segítettek a horvát baloldali kormánynak, mert Zoran Milanović többek között ennek köszönhetően tündökölhetett egyszerre a horvát nemzet védelmezőjeként és a nyugati értékek képviselőjeként.
„Noha Zoran Milanović koalíciója – amely a hangyányi GDP-növekedésen felbuzdulva rögtön Növekvő Horvátországnak nevezte el magát – a választási hajrában igencsak feljött, de egyedül nem tud hatalmon maradni. Természetes szövetségeseivel, az ezúttal önállóan indult és örömtelien jól szerepelt isztriai-tengermelléki regionalistákkal (IDS/DDI-PGS-RI) se tudna kormányt alakítani. Azaz se a baloldali tömbnek, se a jobboldali tábornak nincs többsége a Saborban. Mindkét tábor elbukott.
Ugyanis a vasárnapi választások valódi nyertese éppen a táborlogikát akarta áttörni: a Független Listák Hídja – röviden csak Most (azaz Híd) – nevű párt alig hároméves, de majdnem húsz mandátumot szerzett, és majdnem minden körzetben tíz százalék feletti eredménye lett (Zágrábban közel húsz százalékot kapott).
Mi fogjuk eldönteni, ki kormányozza Horvátországot – nyilatkozták diadalittasan már a választások éjszakáján. És mivel ebben tökéletesen igazuk van, minden szem rájuk szegeződik, mindkét nagypárt az ő kegyeiket keresi. Zoran Milanović szocdem miniszterelnök már vasárnap este kijelentette, hogy mindent aláírhatunk, amit a Most akar; a horvát sajtóban pedig elterjedt a hír, hogy a HDZ felajánlotta a pártnak a parlamenti elnöki posztot. A kiszemelt Most-os politikus – aki amúgy a HDZ-ből lépett át az új pártba –, Drago Prgomet öntudatosan csak annyit válaszolt: »Miért nem rögtön a miniszterelnöki posztot ajánlják fel?« És tény, hogy nem zárható ki, a Most végül azon párt mellé áll be, amely átengedi neki a kormányfőséget. (...)
Ausztria vagy Lengyelország után – ahol számos rendszerellenes szavazó éppen nem a baloldalra, hanem az ottani új neoliberális erőkre, az osztrák NEOS-ra vagy a lengyel Modernekre szavaznak – Horvátországban is megjelent az elégedetlen társadalmi közép. Zágrábban semmi se lesz úgy, ahogy eddig volt – hirdette a Most a választások előtt. Ezen ígéretüket be is tartottak. Kezdetnek nem rossz.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
