Emlékszünk, mondjuk 20 éve mi volt az általános vélekedés mondjuk a japán autóiparról, és ehhez képest hol tartanak ma? Ugyanezt kell elképzelni a whiskyvel is.
„A valóságban a japán whiskyk persze jók, ami a japán termékfejlesztésben járatosakat nem lepi meg. Miért? Mert a japán termékfejlesztés egyik legklasszikusabb vonala a mintakövetés: kiválasztanak valamit, ami a maga kategóriájában a csúcsot képviseli, majd végtelen türelemmel, gyakorlással, a minőség iránti elképesztő elkötelezettséggel megtanulják maguk is tökéletesen elkészíteni, majd az eredetit akár túl is szárnyalni. Emlékszünk, mondjuk 20 éve mi volt az általános vélekedés mondjuk a japán autóiparról, és ehhez képest hol tartanak ma? Ugyanezt kell elképzelni a whiskyvel is.
Az első japán whiskyt Shinjiro Torii (a később Suntoryként ismertté vált cég alapítója), illetve első lepárlómestere, Masataka Taketsuru készítették, utóbbi később kivált az üzletből, és megalapította a Nikka elődjét. Mindez a múlt század 20-as éveiben történt. Ez persze nem jelenti azt, hogy Japánban ne ismerték volna addig a whiskyt. Az első biztos pont, hogy 1854-ben az amerikai Matthew C. Perry kapitány vitt több hordó amerikai whiskyt ajándékba illetve kereskedelmi céllal.
Ezzel együtt az első valódi gyárat a fent említett két alapító atya hozta létre. Miután a legjobbat akarták, természetesen a skót eljárásokat kezdték tanulmányozni, átvenni és alkalmazni, a japán whiskyk azóta is ezekre a hagyományokra építkeznek, ötvözve ezeket a tradicionális japán értékekkel. Hosszú ideig mindezzel kizárólag a japán piacot szolgálták ki, a kétezres évek eleje óta viszont a nemzetközi piacon is egyre több, egyre jobb japán whiskyvel találkozni. Nyilván lehetetlen általánosan jellemezni egy bonyolult, szerteágazó kultúrát, de érdemes megpróbálni összefoglalni a (minőségi) japán whiskyk jellegzetességeit.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
