Az Indexről és a honi média-banditizmusról – legyen közbűntény a tudatos, nyilvános hazugság!

„Soha olyan bevállalós világkiállítási programunk nem volt, mint amit Szőcs Gézának sikerült összeraknia Milánóban.” – írja az Index. 

Ez igaz! Soha!

És most nézzük meg, ha már csak könyvelői szinten vagyunk képesek bármiről beszélni, nézzük meg, mire ment el 5,2 milliárd forint. Az összeg bruttóban értendő, vagyis közel egyharmada, több mint egynegyede mint adótartalom visszakerül a költségvetésbe,

Mire ment el a mintegy háromnegyede?

Döntő részét magyar vállalkozók és magyar művészek kapták. Tervezés, építés, berendezés, üzemeltetés, programok. Voltak olasz alvállalkozók is, a szállásra fordított összegek pedig nyilván a helyi szállodáknak jutottak, a Wizzairnek és a Ryanairnek is jól jött, üzlet volt az Expo, egészében azonban elmondható: e magyar milliárdok legnagyobb része a magyar kultúra vérkeringésébe került bele.

„Mindeközben érdekes, hogy a világkiállítás ügyeit eddig intéző, szerződéseit aláíró Carpathia Kft.-t Szőcs Géza váratlanul átnevezte és zrt.-vé alakította: június végétől egy nevében eddig ismeretlen cég, a Kárpátok-Alpok Zrt. kezeli a világkiállítás körüli ügyeket.”

Mi a csoda? Az Index oknyomozói nem értek rá utánanézni a cégnyilvántartási adatok közt, hogy igaz-e, amit állítanak? Nos, nem igaz. Ilyen nevű cég nem létezik. Ez állítás ugyan nem otromba és célzatos hazugság, csak puszta valótlanság - mellesleg, ha úgy volna igaz, ahogy mondják, akkor sem érthető, miért volna baj, ha színre lépne egy ilyen nevű cég.

Az Index non-profizmusát viszont mi sem jellemzi jobban, mint hogy ezzel a leleplezőnek szánt bennfenteskedéssel nem mást, mint saját titokzatos forrását sikerült lelepleznie, egy sértett és gyűlölködő volt vezetőt, akit súlyosbodó személyiségzavara miatt el kellett bocsátani. Nos: az illetőnél megállt az idő ez év tavaszán, és így történhetett meg, hogy októberben olyasmiről tájékoztatta az Indexet, ami fél évvel ezelőtt eldöntött ténynek tűnt, de mégsem valósult meg. Amit ő persze nem tudhatott - így leplezte le magát. Saját magának is köszönheti – ekkora zsák vajjal miért merészkedik ki valaki a tűző napra –, de az Index is besegített neki, beszéljék meg egymás közt, a híváslistáikon ez már nem sokat változtat.

De beszéljünk a honi média-banditizmusról is, arról a tünetcsoportról is, amelynek az Index-történet csak része. Arról van szó, hogy a rendszerváltás után a magyar társadalom teljesen felkészületlen és védtelen állapotba került: nyilvánosság iránti természetes igényével a legalantasabban visszaéltek. Igazságok helyett mű-igazságokkal táplálták, vitaminok helyett mérgeket kapott, valóságosság helyett hazugságosságot. Én igazán híve vagyok a szabad piacnak, de ahogyan itt a szabad róka felfalta a szabad tyúkot, mármint a magyar piacon, az párját ritkítja a sajtótörténelemben.

Igen, tudnék javasolni megoldást. A sajtó hitelének helyreállítását törvényi eszközökkel. A tudatos, nyilvános hazugság közbűnténnyé nyilvánítását. A kártérítési elvek szigorítását. Például: ha egy lap leírja valakiről, hogy ellopott 100 millió forintot, azt az állítást gyorsított eljárásnak kell tisztáznia. És ha a megvádolt személy valóban ellopott 100 millió forintot, a legnagyobb szigorral kell lecsapni rá. De ha az ellenkezője bizonyosodik be - hogy az újságíró hazudott -, akkor neki kelljen kifizetnie az erkölcsi kárt, amelyet okozott. Hogy mennyit? Hiszen világos, nem? Százmillió forintot. Ekkorát hazudott, ekkora erkölcsi kárt okozott, ezt kell megtérítenie.

Igen, szigorú vagyok és indulatos. Törvény- és rendpártibb lettem, mint voltam. A tényleges katasztrófa-okozás és a közmorál ellen végbevitt merényletek példás szankcionálásának híve lettem.

Ellopja valaki a fénysorompó alkatrészeit, s ezért meghal egy tucat ember? Akkor igenis tömeggyilkosság, tömegkatasztrófa előidézése legyen a büntetési tétel, ne tiltott színesfém-kereskedés. Ez csak egy fiktív példa volt, de mondok konkrétat is. Valakik begyömöszölnek 71 menekültet egy furgonba, megfullasztják őket, majd megússzák valamilyen gondatlansági ítélettel, országból való kiutasítással, felfüggesztettel? Hát nem. A vád legyen 71-szeres emberölés, és az ítélet 71-szeres tényleges életfogytiglan. Rögtön kevesebb embercsempész sertepertélne a Balkán és a Duna környékén. Miközben krokodilkönnyeket hullatunk, hogy megint elsüllyedt egy menekültekkel teli hajó, a legkisebb lépést nem tesszük abba az irányba, hogy azonosítsuk, vagy legalább beszéljünk róla:hogy kik voltak, akik ezeket a szerencsétleneket felbiztatták, rábeszélték, elindították, útjukat megszervezték kaputól kapuig. Jajveszékelés van, hogy miért nem bánunk emberségesebben a menekültekkel, de alig esik szó azokról, akik szegény menekülteket a halálcsónakokba és halálfurgonokba terelik. Ne mondja senki, hogy ezek felderítése lehetetlen egy olyan szövetségi rendszerben, amelyen belül egyik hatalom képes tulajdon szövetségeseit akár legmagasabb szinten is lehallgatni - hogyan is jelenthetne nehézséget néhány borostás maffiózó azonosítása...

Hogy mindennek mi köze a milánói világkiállítás magyar pavilonjához? Hát csak az, hogy ahol nincs becsületes, professzionális, megbízható sajtó, ott és bármi előfordulhat. És a társadalom ingerküszöbe egyre magasabbra kerül, nemsokára már a több száz fős tömeggyilkosságokra sem lesz képes reagálni. De azt, hogy a kormánybiztos kastélyokat bérel közpénzen Olaszországban, meg hogy nem létező filmeket gyártat, az ilyen blődliket hajlamos benyelni. A kérdés az, meddig hajlandó elfogadni, hogy kísérleti nyúlként használják, a tűrésküszöbét tanulmányozgatva. Ki ne látná, hogy egy kollektív intelligencia-tesztet próbálnak ki az országban? A nép morális érzékét és helyzetfelismerő képességét meg judíciumát tesztelgetik, és ebben meghatározó szereplő az Index.

Szőcs Géza

***

A szerző a Milánói Világkiállításért felelős kormánybiztos.