Sok akarásnak

„Alig néhány hónappal a migráns­had váratlan felkerekedése után Németország már nem ugyanaz, mint ami eddig volt. Kiderült, hogy a mérhetetlen gazdagságával szemben milyen gyönge társadalmi és politikai pilléreken áll. Az öreg kontinens nemzetközi liberálisai, anarchistái, ál-kereszténydemokratái és a tökfejű brüsszeli bürokraták, továbbá a rivális világhatalom, az Egyesült Államok és kapcsolt intézményei azt AKARJÁK tőle, hogy folytassa a befogadást a következő években. Kerül, amibe kerül, míg a német erő ki nem merül. Minél rosszabb a helyzet, annál jobb…

A legutóbbi nagy háború óta világméretűvé lett torz liberalizmus befolyása alatt a jóléti Nyugat-Európa felhígított őslakossága már nem tudja, mit AKAR. Azt sem, hogy mások mit akarnak tőlük, nem ismerik fel, hogy mit akarnak velük tenni az ellenségeik. Vajon ki akarta és tervezte meg, hogy így történjenek, menjenek a dolgok a békés Európában?

Vegyünk csak egy ide vágó, friss magyar példát! Mit akarnak a megbízói a hollywoodi ex-szappanopera- producerből budapesti nagykövetté kinevezett Colleen Bell kezébe adott papírlappal, amiről felolvasta a magyarok gyalázását? Különös szerencsénk, hogy mi, magyarok mostanában pontosan tudjuk, hogy mit NEM akarunk.”