Baloldalinak lenni annak a rendszernek az elutasítását jelenti, amely anyagi és ideológiai értelemben is fenntartja azokat a viszonyokat, amelyekben az emberek, sőt, általában a világ élőlényeinek döntő többsége fölösleges szenvedésben éli mindennapjait.
„Baloldalinak lenni annak a rendszernek az elutasítását jelenti, amely anyagi és ideológiai értelemben is fenntartja azokat a viszonyokat, amelyekben az emberek, sőt, általában a világ élőlényeinek döntő többsége fölösleges szenvedésben éli mindennapjait. Fölöslegesben, mert ez a szenvedés megszüntethető lenne, ha a közös erőforrásainkat a társadalmi, környezeti pusztítás felszámolására fordítanánk.
Nem véletlen azonban, hogy mindig azoknak a hangja hallatszik kevésbé, akik a rendszert nem fenntartani, hanem alapjaiban megváltoztatni akarják. Sokkal erősebbek azok a hangok, amelyek azt mondják, minden úgy természetes, ahogy van. A hatalom mindig kevesek kezében volt, az emberek egy részét mindig kizsákmányolták, a nőket mindig megverték, a nem fehéreket rabszolgamunkára kényszerítették, az állatokat mindig megkínozták, az erdőket mindig pusztították.
A pusztítás tehát természetes velejárója életünknek, és a legtöbb, amit tehetünk, hogy ezt a pusztítást a világ és a társadalom egyes részeire koncentráljuk. A legszegényebbekre, a legkiszolgáltatottabbakra, akik már annak is örülhetnek, ha létezésük nem lehetetlenül el teljesen.
Bizonyos esetekben pedig a szenvedést a biológiai szerepek és »képességek« velejárójaként mutatják be természetesként. Természetes, hogy a nő ingyen munkát végez otthon, a bangladeshi gyerek rabszolgamunkát végez a ruhagyárban, természetes, hogy a csibéket élve ledarálják az élelmiszerüzemben, mert ezek a formái a szenvedésnek biológiai szerepükből erednek. Tehát vannak emberek, élőlények, akik pusztán azért léteznek, hogy másokat kiszolgáljanak saját szenvedésük árán.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
A szombati nap legolvasottabb hírei a Mandineren.
Mindig szigorúan akkor és ott válnak harcos gyermekvédőkké, amikor és ahol annak politikai konjunktúrája van. Francesca Rivafinoli írása.
