János lufit hámoz

„A léggömbnek vannak nálunk hagyományai. Szimbolikája van: a léggömb a szépen becsomagolt semmi. Sok léggömbből látványos légvárak építhetők, gondoljunk csak Hufnágel Pisti legendás léggömbipari multijára, a Hufi Lufira. Szép, látványos dolog, száll a sok léggömb; csak hát aztán kipukkad, tízezernyi fonnyadt gumifecni potyog a Dunába, a Balatonba, Sopron környékére (a Szigeten, a zamárdi Strand Fesztiválon és a VOLT-on engedték fel Áder János színes műgumiba csomagolt üzenetét – aztán a szó elszállt, a szemét megmaradt). És mi döbbentené rá inkább a környezetvédelem szükségességére az elnök úr munkaadóit (minket, ugye), mint egy látványos környezetszennyezés? Vagy, hogy jön egy japán sztárépítész, aki elmondja, hogy mennyire tiszteli a természetet, szereti a fákat, és éppen ezért akar »mesterséges erdőt«építeni a Városligetbe. Nos, a mesterséges erdő kétségkívül tartósabb, mint a valódi - a betonfát nem kell locsolni, az acéllevél nem hullik le ősszel, és ha vezetnek bele áramot, még a madarak sem szarják össze. Jó mély alapot lehet ásni neki, nem egy birnami erdő. Lehet mellette egy szép emlékmű is: »Itt egy fa állt. Kivágtuk, hogy helyet adjon e táblának, ami hirdesse örök emlékét.«

A környezetvédelmi léggömb akár a NER szimbóluma is lehetne. A megszüntetve megvédés mementója, középpontban a nemzet horgászával. Teljes üzemben az ország dízelmotorja: szennyez, rombol, de az önbevallásos teszteken remekül teljesít. Kurt Vonnegut pazar regényében, a Macskabölcsőben »nagybömbnek« nevezte a sok üres dumát, álközösséget, társadalmi hazugságot, önámítást és öntetszelgést. Lényegüket pedig így magyarázta: „Ha érteni vágyod a nagybömböt, hámozz meg egy léggömböt.”