„Berlini kormányzó körökben napról napra nő a feszültség. Vajon képesek lesznek-e kezelni a felmerülő problémákat? Nincs elég ágy, nincs elég szállás, nincs elég tornaterem és konténer. Kevés az orvos, a hivatalnok, a tanár. Merkel azonban visszautasítja ezt a helyzetleírást, és arra szólítja fel kollégáit, hogy válaszokat és megoldásokat kínáljanak honfitársaiknak. A Spiegel fel is teszi a kérdést: »A valóságról szóló híradás most már támadás a kormányzó politika ellen? Nem szabad kimondani az igazságot, mert nem illik Merkel elnyűhetetlen optimizmusához?« Egyre többen bizonytalanodnak el, elbírja-e Németország a várhatóan egymilliót meghaladó idei bevándorlót – és a következő évek várhatóan megsokszorozódó áradatát? Merkel válasza: nem lesz menekült-adóemelés, Németország gazdaságilag erős. Az egykori NDK-t is úgy állították át német márkára, hogy annak árfolyama meg sem érezte a plusz tizenhétmillió új polgárt, a »keleti menekülteket«.
A kancellár kijelentése, miszerint Németország barátságos ország, és szívesen befogadja az üldözötteket, pillanatok alatt bejárta a világot, s azóta százezrek keltek és kelnek útra. Az óvatos, habozó, kiváró, »settenkedően lesben álló« (Wolf Lepenies) Merkel, akit elődje, Gerhard Schröder a néhány szavazattal elvesztett választás után tájékozatlan iskoláslányként kezelt, megtalálta azt a témát, amellyel végre történelmet írhat? Németország gazdasági világhatalom, politikailag viszont továbbra is egy törpe. Egy morális birodalom vezetőjévé akarja országát tenni? A lelkészlány a filozófus Immanuel Kant etikai-polgári állapotát akarja megvalósítani?
A német kancellárok mindig európai egyetértésre törekedtek, most azonban Merkel egyedül lépett akcióba. Nagy-Britannia nem támogatja, Franciaország idegenkedve figyeli. Ausztria ugyan tapsol neki, de örül, hogy a migránsok térképén csak tranzitországként szerepel. A pénzügyi, anyagi és infrastrukturális háttérrel nem rendelkező Kelet-Európa pedig kétségbeesetten reagál. Magyar politikusok európai fórumokon hangsúlyozzák, hogy országuknak megvan a maga történeti tapasztalata, muszlim hódítást és másfél évszázados uralmat már ismernek – és a mostani migrációban ennek a metamorfózisát látják. Ugyanazon vallási-politikai vagy talán »vallásantropológiai« vírus új mutánsának agresszióját. A történelem sajátos fintora, hogy a magyar gyerekekkel közel egy évszázada olvastatják az Egri csillagokat, így a magyar kultúra be van oltva az iszlám hódítás ellen, és éber érzékenységgel utasítja el e vallás inváziójának valamennyi formáját. Ezzel az immunizáló oltással azonban Európa egyetlen más nemzete sem rendelkezik.