Ma vettem utoljára Magyar Narancsot életemben

„Ezzel a címlappal nem is az a fő baj, hogy ízléstelen. Néha bárki lehet ízléstelen, a fejben szenzációsnak képzelt poén alkalmanként szarul sül el.

De ez a címlap majdnem mindent magába sűrít, ami miatt sokszor annyira nyomasztó hely Magyarország meg amiért olyan borzasztó manapság kommenteket olvasni, és abszolúte mindent megcsúfol és megtagad abból, amiért a Magyar Narancs megalakult.

Aki az elmúlt tíz-tizenöt évben ismerte csak meg, el sem tudja képzelni, hogy a Narancs milyen fontos lap a rendszerváltás utáni szabad magyar sajtó történetében. Hogy mennyire, arról például ebben a 2010.-es posztomban írtam.

Minden gonzónál, vicces kutyás cikknél és szellemes beszólásnál fontosabb volt az az attitüd, hogy hiába van markáns - liberális - világnézete, a Narancs felülemelkedik az áporodott, unalmas bal-jobb, náci-zsidó befeszülésen, no meg a pártos újságíráson, mert szabad és okos. Akik meg befeszülve átkozzák egymást, azon sosem lehetnek sem szabadok, sem okosak. (…)

Az egész menekültválság eddig legkellemetlenebb következménye, hogy az ember hiszterobalos és hiszterofideszes ismerősei teljesen begerjedtek. Az egyik fél tök természetesnek tartja, ha százezrek-milliók özönlenek be Európába csak úgy lendületből, és lenáciznak mindenkit, aki nem örül ennek hangosan, az utóbbiak vallásháborús hangulatban szítanak gyűlöletet a muzulmánok és a nálunk sötétebb bőrűek ellen és undorító sejtetésekkel Tudjukkik által szándékosan szevezett népvándorlásról delirálnak. Csak úgy röpködnek az »ezek nem emberek«-ezések, mindkét oldalról, egymásra értve. Na de ezek legalább ismerősök, haverok, barátok, kommentelők, facebookozók. És még tőlük is elviselhetetlen ez a rettenetes köpködés. Na de a Magyar Narancs például azért lenne újság, hogy okosabb legyen, mint a legseggfejebb kommentelője. De Orbánt elmebetegezve nácizni, amiért mást gondol a bevándorlókról, mint ők, az a legrosszabb trolltempó.”