Az EU mással végeztetné el a piszkos munkát menekültügyben

„Az »Európa Erőd« fenntartása mellett döntöttek a szerdára virradó éjszaka az Európai Unió tagállamainak vezetői. A csúcson megszületett döntésekből világosan kiolvasható, hogy az állam- és kormányfők között szinte semmilyen nézeteltérés nincs abbéli szándékukat illetően, hogy a jövőben is határainkon kívül tartsák a háború és kilátástalanság elől menekülő, a kontinensen új életet kezdeni szándékozó embertársainkat. Az innovatív megoldás, mint a világtörténelemben oly sokszor, a piszkos munka elvégzésének exportálása, »outsourcingolása« az Unió határain kívülre. A kontinens vezetői gyakorlatilag egyetértenek Orbán Viktorral abban, hogy nem szabad beengedni Európába ezeket az embereket, viszont ők úgy gondolják, az esztétikailag rosszul mutató falak építése helyett inkább fizetni kell nem-tagállamoknak, hogy védjék meg az EU határait.

Az, hogy milyen módon, minket már nem érdekel, aláírtuk a csekket, mossuk kezeinket – mondják. (...)

Orbán Viktor hat pontjából nem teljesült minden, amelyek teljesültek, azok sem a miniszterelnök érdemeit öregbítik, hiszen tőle függetlenül már szerepeltek az Európai Bizottság javaslatai között. De Orbánnak mégsem kell túlzottan erőlködnie, hogy győzelemként adja el az eredményt, hiszen koncepciójukban a meghozott döntések teljesen illeszkednek Orbán elképzeléseibe.

A Nyugat újra a történelem során oly sokszor bevált, ám oly tragikus következményekkel járó megoldást választotta: exportálta saját válságát, valahová máshová. Ezúttal azért, mert vezetői épp teljesen döntésképtelenek, és híján vannak bármiféle bizalomgerjesztő politikai víziónak, és pénzzel próbálják megvenni, hogy ne is kelljen dönteniük, politikai víziót építeniük.

Ebben a forgatókönyvben pedig épp azok a kilátástalan helyzetben lévő menekültek nem számítanak, akikről a »menekültválságnak« névleg szólnia kellene. Számukra marad a török kormány vendégszeretete, amelyről eddig is olvashattunk már rossz dolgokat, és a jövőre nézve is van okunk gyanakvásra. Illetve az olyan járulékos veszteségek sem számítanak, mint a kurdok. Ám ameddig folyamatosan saját politikai és gazdasági válságainkat időben és térben arrébb toljuk, ne csodálkozzunk, hogy a szörnyűségek időről-időre megismétlődnek.”