Szabadságot – ami mindenki szabadsága, nem csak a kiváltságosoké.
Saját személyemben élethelyzetemnél fogva kerültem abba a helyzetbe, hogy tennem kellett valamit az ellen, ami sértett, dühített, és kiszolgáltatottá tett. Nagyon igazságtalannak tartottam, hogy embereket csak azért lehet üldözni, zaklatni, akár megtámadni rendészeti részről is, mert nincs otthona és kisebbségi csoporthoz tartozik. Saját esetemnél fogva kerestem segítséget.
Szerencsémre olyan civil csoporthoz kerültem, ahol pontosan a fentiek ellen is dolgoznak, a legelesettebb emberek érdekében. Itt tanítottak meg érdekeim és jogaim megvédésére, itt értettem meg, hogy ki kell állnom önmagamért és minden olyan emberért, akik – akár a kormány, akár a városvezetés, akár a többségi társadalom szemében – valamilyen oknál fogva elnyomott vagy kirekesztett csoportba tartoznak, vagy törvényileg üldözötté váltak.”