Korlátozni kezdik a menekültek támogatását Németországban
Háborog a német társadalom a kiadások láttán.
Miért kell egy ünnepi alkalmat tönkretenni a politikai lózungok hangoztatásával? Miért kell minden megszólalási lehetőséget arra használni, hogy az éppen aktuális szajkózni valót beleszőjük a beszédünkbe?
„Tegnap volt szerencsém részt venni Csepel legpatinásabb gimnáziumának ünnepségén, melyen az alapítás 70. évfordulójáról emlékeztek meg. Az esemény időrendiségét kissé felrúgva, azt az élményt szeretném megosztani, amit Németh Szilárdnak, az intézmény egykori diákjának köszönhetek. Ő személyesen nem volt jelen az ünnepségen, mert Erdélyben vett részt egy megemlékezésen. Már az is furcsa volt, hogy Morovik Attila alpolgármester véleményem szerint kissé túlságosan belement a hiányzás megmagyarázásába és röviden elmesélte, hogy Németh Szilárd épp Kőröstárkányban van, abban a faluban, ahol 1919-ben borzalmas események történtek. Abban az évben április 19-én román félkatonai alakulatok és katonaruhába öltözött civilek 91 magyart gyilkoltak meg válogatás nélkül és szörnyű kegyetlenkedés közepette.
Ez a kis felvezetés eleve villámcsapásként hatott az ünneplő közönségben. Sajnos csak ezután következett a fekete leves. Az alpolgármester által felolvasott köszöntő beszéd nagyjából második mondatában Németh Szilárd azt kezdte ecsetelni, hogy ma milyen drámai időket élünk, hiszen ebben az évben eddig több mint negyed millió illegális bevándorló lépte át törvénytelenül a határunkat. Majd arra is kitért, hogy meg kell védenünk magyar és európai kultúránkat, életmódunkat. Majd egy ügyes huszárvágással áttért arra, hogy a fentiek miatt is milyen fontos, hogy néha ünnepelni tudjunk.
Őszintén szólva ezután már nem is nagyon figyeltem oda a beszéd további részeire, csak ültem döbbenten és figyeltem magam körül az értetlen arcokat. Mindenkiéről azt lehetett leolvasni, hogy egyáltalán nem értik, miért kell még egy ilyen ünnepi alkalmat is tönkretenni a politikai lózungok hangoztatásával. Miért kell minden megszólalási lehetőséget arra használni, hogy az éppen aktuális szajkózni valót beleszőjük a beszédünkbe, még akkor is, ha teljesen oda nem való és erőltetett is? Nem csoda, hogy a teremben némi morajlás is támadt, egyértelműen jelezve a hallgatóság nemtetszését.”