Szó után a tett

„A magyar kormányfő talált időt rá, hogy megszemlézze a Mórahalom mellett épülő kerítést, de arra nem, hogy átnézzen Röszkére, a villany és víz nélküli gyűjtőpontra, vagy kiugorjon a Keletihez. Ezzel szemben Angela Merkel csütörtökön Spandauba látogatott, ahol szíriai menekültek ölelgették, és készítettek vele közös fotókat. Egy szelfi persze nem old meg semmit, mégis, a németek valahogy könnyebb szívvel viselik tőle a terhet, a menekülteknek pedig olyan érzésük van, hogy végre olyan helyre érkeztek, ahol nekik is lehet élni.

A nyugati politikusok is gyarló emberek. Ők is mondanak butaságokat, ők is a közvélemény-kutatási adatok alapján változtatgatják a véleményüket. De képtelenek olyan könyörtelen ridegséggel beszélni szerencsétlen emberekről, mint a magyar kormány tagjai, köztük egy lelkész. Történészek szerint az intézményes gyűlöletkeltés elengedhetetlen előfeltétele volt 1944 borzalmainak. A Horthy-rendszer korifeusai nem tudták, hová vezet majd az évtizedeken keresztül használt kirekesztő retorika, no de azóta, gondolná az ember, okosabbak lettünk. Hát nem. A magyar kormány által keltett hangulat egyenes következménye a rugdosás. Belegondolni is rémes, mi történne, ha kezükben fegyvert tartó magyar embereket ragadna így el az indulat.”