Mennybe menet

„Tapsol Budapest, hogy visszakapta a pályaudvarait, lelkesen éljeneznek a migránskvótától rettegő csehek és szlovákok, örömtáncot lejt Toroczkai polgármester, aki mostanáig egy lépést sem tehetett ásotthalmi portája előtt, hogy bele ne botoljon egy menekültbe. Hálaimát rebegnek a Railjet–utasok, hogy ismét pontosan indulhat és érkezhet a vonatuk Münchenbe. Fellélegezhetnek a sötét bőrű férfiak utcai látványától rettegő magyar nők. Orbán Viktor a mennybe tart.

Néhány kilométer azért még hátravan az odavezető útból. Az nyilván nem különösebben izgatja a vezénylő tábornok leghívebb magyarjait, hogy egyelőre csak a kerítést sikerült lezárni, nem a háborút. Ez tegnap különösen jól látszott. Helyi hadi sikernek persze megteszi, hogy a front lassan áthelyeződik, sanszos, hogy mostantól a szerb–horvát arcvonalon lesznek gyakoribbak a napi ütközetek. (…)

A magyar–román határra tervezett kerítés ugyanakkor problémásnak tűnik. Pontosabban túl óvatosnak. Nem »ésszerű távolságig« kellene műszaki határzárat építeni, hanem körbe végig a határ mentén. 175 kilométer készen van, már csak ki kell egészíteni 2246 kilométerre. Ez még akkor is jól jöhet, ha egy kerítés önmagában nem óv meg attól a sok hülyeségtől, amit a kontinens nyugati felén élő politikusok összevissza hadoválnak humanizmusról, emberségről, a tagországok összefogásáról.”