A „gyodás" magyar világ félelemszintje így nyár végére kétségkívül erőst izmosodott. Ez politikailag ugyan hasznos lehet, hisz aki fél, az az erőt mutatóktól remél védelmet, ám e kollektív görcs közösségileg egyértelműen hátrányos.
„E torokszorító tehetetlenségérzés ellen orvosszerül kínálkoznék egyrészt kicsit több kereszténység (»Ne féljetek!« – ugyebár Jézus Krisztus és II. János Pál után szabadon), másrészt meg egy kicsit több Frontex. Ez utóbbi nem idegnyugtató patikaszer, hanem az Európai Unió határőrizeti ügynöksége.
Napjaink legújabb népvándorlási hullámát ugyanis nem lehet nemzeti keretek közül kezelni, még ha akárhány ezer határvadászt is vezényelünk a kunsági homokra. (Megjegyzendő, a határvadásztól már csak egy aprócska lépés lehet maga a határvadászat. S ezzel azért nagyon vigyáznunk illenék.)”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Miközben a kormányok óvatosságra intenek, Európa-szerte egyre többen vetik fel, hogy itt az ideje az Aszad-rezsim elől elmenekült szíriaiaknak visszatérni az országukba.
Tömeges hazatérés Németországból? A szíriai menekültek reakciója mindent elárul.
Leállítják a családegyesítéseket is.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
