Tankönyvkalandregény

„El-eltűnődöm olykor vidéki magányomban, hogy vajh létezhet-e még-e egy ország a Földön, a lángoktól ölelten kívül, ahol ekkora, össztársadalmi cidri kíséri a nemzet sorsa szempontjából kétségtelenül sorsdöntő tankönyvellátás problémagócát? Ahol egész nyáron arról szól tévé, újság, rádió, hogy vajon megérkeznek-e a tankönyvek az iskolákba tanévkezdésre? És a helyzet az ősz közeledtével fokozódik. A permanens hőségriadalom múltán ez lesz a vezető nemzeti para. Nyilatkozatok, értesülések, információk röpködnek. Sorban készülnek az interjúk. Minden rendben lesz, mondja az illetékes. Tavaly se volt minden rendben, mondja az ellenilletékes. Az egyik újság kideríti, hogy nem az megy, és nem oda, nem akkor. A másik vezető hírben hozza, hogy már oda is értek a könyvek. Híradó-tudósítások: jönnek a könyvek, pakolják. Interjú: hogy pakolják? Kik? Miért úgy? (...)

Nehezen tudom elképzelni, mit csinálhatnak az emberek más országokban, ahol egyszerűen csak annyi történik, hogy bemegy a gyerek az iskolába, ott van a tankönyv, és kész. Hogy nem unják halálra magukat? Csak néznek maguk elé bambán egész nyáron?”