Ellenzéki népszavazás: tizenkilencre lapot

„Mindig sejtettem, hogy a politika valahol rokonságban áll a kártyával. A huszonegyes nevű hazárdjátékból (melyet az úri közönség francia lapokkal blackjack néven űz) származik a mondás: »tizenkilencre lapot húz«, azaz nagyot kockáztat a siker reményében. Ez jutott eszembe idén március 15-én, amikor az ellenzéki demonstrálók nem kevesebb mint 19 ügyben javasoltak népszavazást »az Orbán-rendszer megdöntésére«. Időközben kiderült, hogy a tizenkilencből négy kezdeményezést hagyott jóvá az Országos Választási Bizottság és a Kúria. Az Új Magyar Köztársaság Egyesület aktivistái július 18-ától gyűjtik az aláírást a négy, kardinális fontosságúnak nehezen nevezhető népszavazási kérdés támogatására. Ha igaz, véleményt nyilváníthatunk a férfiak nyugdíjazásáról negyvenévi szolgálati idő után; a fiatalok tankötelezettségéről tizennyolc éves korukig; a kötelező kamarai tagság eltörléséről; végül pedig az országgyűlési képviselők nyugdíjának szüneteltetéséről.

Nem tudom pontosan felmérni, mi a »rendszerbontónak« beharangozott népszavazás igazi tétje. Első ránézésre úgy tűnik, olyan kérdésekben járulunk majd az urnák elé, melyekben a kormányzat nem igazán kötelezte el magát, következésképp az igennel nem áll szemben kategorikus nem. A nyugdíjtörvény, a tankötelezettségről szóló törvény, a kamarai törvény és a képviselők jogállásáról szóló törvény minden további nélkül módosítható, amennyiben a felséges nép úgy dönt. Kérdéses viszont, hogy a népszavazási kezdeményezéshez összegyűlik-e november másodikáig a 200 ezer támogató aláírás, minthogy egyik sem érinti közelről a mindennapi embereket. Mivel egyre kevesebb az olyan férfi, aki négy évtizedig folyamatosan járulékfizető állásban dolgozott, a tömegek számára nem igazán csábító a nyugdíjazásuk. (A nők számára 2010 óta eddig is fennállt ez a lehetőség.) És vajon mi a jelentősége a fiatalok kiterjesztett tankötelezettségének? Aki tizenhat éves koráig nem akar tanulni és kimarad az iskolából, annak 2012 szeptembere előtt is csak formális volt a tankötelezettség, vagyis a visszaállítása sem nem oszt, sem nem szoroz. Marad a kötelező kamarai tagság eltörlése (amit különösen a hozzám hasonló kényszervállalkozók helyeselnek), és a vágy, hogy törjünk már egy kis borsot a parlamenti képviselők orra alá, a nyugdíjuk megvonásával. De ezért elmenni szavazni? És hogy lesz ebből újabb rendszerváltás?”