„Talán azért lettem baloldali, mert nő vagyok. Vagy mert szegény. Vagy mert balkezes. Talán azért, mert megtapasztaltam a kirekesztést, a kevesebbre tartottságot, és azt is, hogy milyen hihetetlenül könnyű ebből kilépni, ha támogató környezetbe kerül az ember.
Igazán semmi értékeset nem veszít el az a ciszheteró ember, aki elfogadja, hogy transzneműek meg akarják nevezni a saját nemüket, melegek, leszbikusok, inter- és aszexuálisok pedig szeretnének határozni afelől, kivel szexeljenek, ha egyáltalán. Csak az elhatározáson múlik, hogy haragszunk-e egy nyilvánosan szoptató anyára, vagy egy levegővel tudomásul vesszük, hogy ő is velünk épp egyenrangú ember, pont annyi helye van köztünk lenni, mint bárki másnak. Semmi nem dől össze attól, ha egy nő kerül vezető pozícióba, a munkatársak pedig méltatlan meccsek helyett arra figyelnek, hogyan irányít, hogyan lehet vele jól együttműködni, élvezni vele a munkát, illetve milyen visszajelzéseket adhatunk neki ahhoz, hogy tovább fejlődhessen. (…)