A női küldetésről

„Papp Kinga Réka – és a hozzá hasonló gondolkodású nők helyett nem azt kifogásolnám, hogy tízezer forinttal kevesebbet keresek ugyanazért a munkáért, mint egy férfi, hanem azt, hogy ez a világ általában véve nem engedi, hogy elég ideje jusson egy nőnek a családjára, a gyerekeire. A fontossági sorrend felborult. Nem vállalatigazgató vagy csúcsmenedzser szeretnék lenni, hogy így bizonyítsam be ország-világ előtt, hogy erre egy nő is képes, hanem olyan férfit szeretnék társamnak tudni, akire büszke lehetek, akiről büszkén elmondhatom, hogy hozzá tartozom, és boldogsággal tölt el az, ha mögötte állva segíthetem őt. Nem ő szeretnék lenni tehát, hanem az odaadó társa.

Ezek a nők némi rásegítéssel a saját maguk által gerjesztett hullámok ellen harcolnak, miközben észre sem veszik, és felforgatják a szárazföldet is. De nem csak azokat a földeket, amelyeken ők állnak, hanem azokat is, amelyeken én. Ez ellen pedig tiltakozom.

(...)

Meg kell tanulni újra nőnek lenni, hiszen a létezés csodálatos formája. A férfival nem versengeni kell, vagy harcolni ellene, hanem támogatni őt, szövetségre lépni vele. Hogy nőiségemből a legjobbat nyújtva, őt segítve valami nagy dolgot hozzunk össze, nem külön-külön, hanem ketten, együtt. És eltűnik az üresség, eltűnik a harag, meg az ellenségkép. És akkor el lehet kezdeni harcolni, a Papp Rékák ellen, valódi értékekért.”