Mi a kérdés?

„Beh szép is lenne végre tudomásul venni: nincs és soha nem is lesz fehér lovon érkező, szép szőke kérdés, amit meghallván kapára-kaszára kap az örökkön joguralomra vágyó magyar, s a liberális intelligencia elvárásainak megfelelően végre kikél tenger fájdalma ellen. Sajna ez a helyzet. Csak szürkének látszó, ám de a NER lényegére mutató népszavazási kérdések vannak, amiket viszont értő és támogató közeg híján nehéz sikerre vinni. Amikor a szerző „a Fidesz ostoba és kártékony, de átgondolt ’szociális népszavazásáról’ mint jól felépített projektről ír (Seres, id. mű), gondolni kéne arra, hogy ama ótvaros népszavazás sikerében a Fidesz-intelligencia (hahaha!) feltétel nélküli támogatásának jelentős szerepe volt. A fene sem óhajt feltétel nélküli támogatást, de értő és komoly elemzést bugyuta kekeckedés helyett, azt igen.

Azt is gondolom továbbá, hogy a tárgy- és szakszerűség mellett elvárható lenne a némi, egyébként alanyi jogon járó tisztelet. Nyilván Seres is tudja, hogy az Új Magyar Köztársaság Egyesület emberei közül néhányan egyben az Orbán-rezsim analízisét elfogadható színvonalon elvégző Magyar polip-kötetek szerzői, így bátran feltételezheti, hogy van fogalmuk arról, mi fán terem és hogyan működik a NER. Really (Seres, id. mű). Van persze egy olyan opció is, hogy ha már egyszer a mostani állampárt ennyire megnehezítette a népszavazás intézményét, inkább hagyni kéne az egészet (Seres, id. mű). De hát nem csak a népszavazást, hanem a hatalomváltást mint olyat is megnehezítette (szándéka szerint lehetetlenné tette) – azt is hagyni kéne? Vagy várjunk, míg elkészül a csodafegyver?

Múlt századi autokrata elődeitől eltérően Orbán nem a nemzet előtt tornyosuló, helyesen vagy helytelenül felismert ügyek – ami Horthynál a Magyarországon Trianonban ejtett sebek, Kádárnál a társadalmi egyenlőtlenségek orvoslása volt – megoldását tekinti hatalomgyakorlása céljának. Ha lett volna ilyen szándéka, hát legalább a közintézményekben kötelezően kiakasztott Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat tartalmazott volna erre utaló nyomokat. Ám hiába tanulmányozzuk a nyomban a 2010-es hatalomátvétel után a parlamenttel megszavaztatott dokumentumot, egy véletlenül elejtett tagmondat sem szól az új rezsim ilyesmi céljáról. Orbán innovációja abban áll, hogy múlt századi autokrata elődeitől eltérően lényegében korlátozatlan hatalmát semmi másra, csakis önmaga és csatolt részei meggazdagodása törvényi, bűnüldözési, igazságszolgáltatási, nyilvánossági stb. infrastruktúrájának biztosítására használja.”