Hogyan győzték le a segítő civilek a gyűlöletkeltést?

„A Köztársaság tér önkéntesei második hónapja minden nap teszik a dolgukat. Adomány élelmiszerekből meleg ételt, szendvicseket készítenek. Annak ellenére, hogy sokan már az augusztus 1-i törvénymódosítástól azt várták, hogy változni fog a helyzet, nem változott semmi. Szíria és Afganisztán háborús poklából menekülő embertársaink csak jönnek és jönnek, és mennek tovább céljuk, Európa centruma irányába. A magyar állam cinkos módon engedi ezt, de azért semmit sem tesz, hogy segítse a menekülők pihenését, enyhítse éhségüket és szomjúságukat. Annak ellenére, hogy sok száz gyermek, anya, aggastyán is érkezik hozzánk, a felebaráti szeretetről papoló egyházak, a hivatásos segítő szerveződések távolról sem tesznek eleget a szemünk előtt zajló humanitárius katasztrófa megfékezéséért.

Ami azonban rendkívüli, az az, hogy a szolidaritás, a valódi emberbaráti cselekvés utat keresett és talált magának. A segítők megszervezték magukat és a »profik« méla közönye helyett valódi szeretettel fordulnak azok irányába, akik hozzánk érkeznek. Azok a menekültek, akik szerencsések lehettek és az elmúlt hetekben a Köztársaság téren várakoztak és innen indulva hagyták el az országot, ránk magyarokra úgy fognak emlékezni, mint egy segítő és támogató népre, akik ételt vittek az éhezőknek, italt a szomjazóknak, gyógyírt a régóta gennyedző sebekre és tiszta ruhát az elrongyolódott helyett. És talán ez mindennél fontosabb!”