Orbán Viktor szalmaszállal, vagy anélkül

„Nem szoktunk jóslásokba bocsátkozni, de az nagyon valószínű, hogy szombaton a Bálványosi Szabadegyetemen (alias Tusványos) az utóbbi évek egyik legfontosabb politikai beszéde fog elhangozni. A magyar miniszterelnök előszeretettel használja ezt a szimbolikus (sőt számára talán kicsit spirituális) helyszínt arra, hogy kijelölje pártja és kormánya politikájának fő irányvonalát. (...)

Lehet szeretni Orbán Viktort, lehet utálni, de azt senki sem vitatja, hogy arra oda kell figyelni, amit mond. Hiába állította néhány évvel ezelőtt, hogy nem azt kell figyelni, mit mond, hanem, hogy mit tesz, ő maga is tudta, hogy ezt a figyelmeztetést senki sem veszi komolyan. Orbán ugyanis egy igazi provokatőr, aki imádja, ha odafigyelnek rá, idézik a szavait, és azt is élvezi, ha mindenki a pokolba kívánja hajmeresztő kijelentései miatt. Állítólag nem szereti a bulvársajtót, mégis a kedvében jár. Nem cicát vagy kutyát simogat, hanem eldurrant néhány petárdát, melyek nagyot szólnak, és szép látványt nyújtanak, ezért mindenki odafigyel ezekre a felvillanó fényekre. Pedig ezek tényleg csak petárdák, pukkannak, villannak egyet a levegőben, aztán a semmibe tűnnek.

Persze, mondhatnák erre, hogy mi lett az illiberális állam eszméjével, amivel tavaly riogatott a miniszterelnök Bálványoson? Tényleg nagyot szólt, de a füstjét még most is érezzük az orrunkban, úgyhogy nem intézhetjük el Orbán szómágiáit egyetlen kézmozdulattal. A magyar miniszterelnök lassan az európai politikai elit legrégebben játékban lévő figurája, aki hatalmas tapasztalattal rendelkezik arról, hogyan lehet a felszínen maradni akkor is, amikor szinte mindenki szeretné a víz alá nyomni. Az ő nagy trükkje egy szalmaszál, amibe nem kapaszkodik, hanem azon keresztül jut levegőhöz akkor is, ha látszólag fuldoklik. Ügyes húzás, de nem egy életbiztosítás, és ami ennél is fontosabb, hogy a szalmaszálból is csak egy van. (...)

Egyszóval, ha meg kéne tippelni, mi lesz a szombati Orbán-beszéd vonalvezetése, akkor nagyjából, így írható le: Az illiberális állameszme azért nyújt védelmet a benne keményen dolgozó polgároknak, mert a határain belül nem ad teret a nemkívánatos politikai és politikán kívüli mozgalmaknak (civilek, vörösök, komcsik, liberálisok, zöldek, anarchisták, drogosok stb), ugyanakkor hatékonyan fel tudja tartóztatni a menekültek áradatát, amely egy ilyen nyugodt mederben folyó elnyomást biztosító államot fenyeget.

A rendkívül frusztrált, egzisztenciájában fenyegetett magyar kisember abban reménykedik, hogy azt a kicsi vagyont, szabadságot, és jövőt melyet meghagyott neki az illiberális állam, most ugyanez az autokrata, nepotista, paternalista rendszer meg tudja védeni. Hihetetlen cinikus rendszer ez, ugyanakkor kegyetlenül szembesíti a magyar polgárt azzal, hogy eddig is hülyének nézték, de ezután ennek már sokkal brutálisabb változatait lesz kénytelen elszenvedni.”