Megmondják, mit olvass, hallgass, néz, fogyassz? - A netsemlegesség kérdése

„Az USA-ban maga az elnök, Barack Obama kőkemény támogatója a netsemlegességnek, és számtalan csavar után, az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Kommunikációs Bizottsága (FCC) legújabb törvénye kőbe is vési azt. Nem volt ez mindig így, mivel a bizottság mostani elnöke, Tom Wheeler korábban a kábelcsatornák lobbistája volt, és a szabályozás először nyitva hagyott kiskapukat. Ezek azonban bezárultak.

A kiskapuknál maradva az EP viszonylag kiáll a netsemlegesség mellett. Azért csak viszonylag, mert marad néhány kiskapu, gumiszabály, melynek köszönve „a szükségesnél nem hosszabb ideig bizonyos típusú adatforgalmakat tiltani, korlátozni lehetne”. (Mennyi a szükséges?) Hasonlóan nem eléggé karakteres az a szabály sem, hogy az internetelérés általános és korlátlan biztosítása mellett a szolgáltatók továbbra is diszkriminálhatnak pozitívan, tehát megköthetnek olyan megállapodásokat, melyek keretében egyes tartalomszolgáltatók garantált (prémium?) szintű sávszélességet kapnak.

A csata tehát folytatódik. A tétje az, hogy az interneten lesznek-e egyenlőbbek az egyenlőknél, vagy az információhoz, szolgáltatásokhoz való hozzáférés továbbra is demokratikus, mindenki számára egyaránt biztosított érték marad. Vagy extrém esetben – gondoljuk csak végig – a netsemlegesség megszűnésével az internetszolgáltatók akár azt is megszabhatják, hogy milyen adatokat engednek fel a hálózataikra. Innen pedig újra csak egy lépés az olyan cenzúra, amit Noam Chomsky 1988-ban megjelent Manufacturing Consent. The Political Economy of the Mass Media könyvében emleget, ahol az elméletet a jelenre fordítva, a nagy internetszolgáltatók üzleti (gazdasági, hatalmi, politikai, média) partnereik érdekeit szem előtt tartva bizonyos, számunkra megfelelőket hangokat felerősíthetnek, míg másokat el is hallgattathatnak.”