„Magyarázd már el, mi az, hogy rendelkezési állományba helyeztek.
Van az MTV-vel egy keretszerződésem, amely december 31-éig érvényes. Arról szól, hogy az MTVA alkalmazottja vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül képernyőn is szerepelek. Tehát gyakorlatilag az MTVA bármilyen más műsora is felkérhetne. Pillanatnyilag a Hírcsatorna az, amely nem tart rám igényt, hogy miért, azt tőlük kell megkérdezni. Valami nem tetszett nekik, nem tudom, mi.
Érdekes, hogy a palóc kiejtésed, melyet annak idején sokan a szemedre vetettek, lett később a védjegyed. Azzal együtt lettél népszerű.
Hogy hány évet tölt el az ember egy munkahelyen, nem számít. A tájszólás sem. Igazából teljesen mindegy, ki milyen egyéniség, más tényezők döntenek. Hogy milyenek, nem mondom el, mert csúnyákat mondanék.
Németh Lajos kollégád már néhány éve kerek perec kimondta: a tudós emberek kimennek a divatból, a képernyőre hosszú lábú csinibabák kellenek.
Inkább úgy mondanám, nem feltétlenül az számít, hogy cici legyen, meg szép láb, hanem bólogató fej és olyan száj, ami nem sokat jár. Nem feltétlenül csak hölgyek vannak ott, hanem férfiak is.
Ez nemcsak tévés, hanem valahol társadalmi betegség.
Így van. Ennek vagyok az egyik áldozata, és rajtam kívül jó pár ember. Nem kaptam el ezt a vírust, nem szoktam bólogatni, sokat jár a szám, mert vannak elképzeléseim, vannak meglátásaim, van kritikám és önkritikám is. Utóbbiból nagyon sok van, de másokra nézve is van jogos bírálatom, s ezt a többség nem szereti. De megváltozni nem fogok, 34 éves korban ez már lehetetlen.”