„Milyen jelekből lehet következtetni mindezekre? Jelenleg azt láthatjuk élőben, milyen is lehetett, amikor a VII. században a frissen alapított iszlám vallás hívei elfoglalták az addig túlnyomórészt keresztény Közel-Keletet. Ma a nyugati országokban a muszlim bevándorlók által elkövetett nemierőszak-hullám olyan irgalmatlanul magasra csapott, hogy nehéz úgy tekinteni ezekre a számokra, mintha véletlenszerűek lennének. Ez a borzalmas jelenség a bűnelkövetők által is bevallottan egy különös hadviselés része. Ugyanis sok európai muszlim férfi úgy tekint magára, mint egy hódító hadsereg tagjára, az európai nőkre pedig mint egyszerű hadizsákmányra, és ez teljesen megfelel az iszlám törvénykezésének. A legtöbb muszlim nem egyénként látja a nyugati nőket, hanem úgy, hogy »azoknak a nőik«, vagyis azok a nők, akik az ellenséges hitetlenekhez tartoznak.
Hadizsákmányként tekintenek rájuk, akiket egyszerűen csak birtokba kell venni. Ugyanez vonatkozik a hitetlenek földjére, ami a hitük szerint nem is a távoli jövőben muszlim terület lesz. Ez már nem egy puszta bűntény, hanem ideológiailag megindokolt bűn, vagyis a muszlimok szemében a hitetlenek megtámadása szinte egyáltalán nem számít bűnnek. Szerintük miután ők itt vannak, itt is maradnak, és joguk van hozzá, hogy kihasználják a lehetőségeiket. A nyugati javak, csakúgy, mint a föld, ahol most már ők is élnek, híveikhez fog tartozni, a nyugati nők pedig a jövő hadizsákmányai. Ugyanakkor azt is szükséges kiemelni, hogy az iszlám és a muzulmánok közé nem szabad egyenlőségjelet tenni.