„Úgy tűnik tehát, hogy bár sokan a héten elfogadott magáncsődtörvénytől várták a megoldást, az mégis csak az érintettek kisebb részét tudja megmenteni. A kritikusok a kormány szemére vetik, hogy túl szigorúak a belépés szabályai; a családi csődvédelem épp az igazán nagy bajban lévőknek nem nyújt segítséget. Ha nagy az adósság, vagy alacsony a család jövedelme, már nem kérhetik a magáncsődeljárást. Nehezíti a tartozás csökkentését, hogy nem a jövedelemhez, hanem az ingatlan értékéhez igazítják a havi törlesztési kötelezettséget. Nehezményezik, hogy a törvény a kormányrendeletre hagyja a méltányolható lakhatás fogalmának meghatározását, így bizonytalanná válik, hogy tisztességes lakásban élhet-e az adósságrendezés során, s azt követően az érintett család.
Hogy miért sikerült túlságosan szigorúra a törvény, azt nem tudni. Egyesek úgy vélik, a bankok malmára hajtja a vizet, hogy a kormány igyekszik megbékíteni az elszámoltatás és a magas adók miatt panaszkodó hitelintézeteket. Különösen, hogy az Európai Beruházási és Újjáépítési Bankkal az év elején kötött egyezség értelmében nem sújthatják őket újabb terhekkel előzetes megállapodás nélkül. Erre utal, hogy a törvény kidolgozása során a kormány hetente egyeztetett a bankszövetséggel. Hogy az adósok képviselőivel tárgyaltak-e a rendszeresen, arról nincsenek hírek. S ez talán azt is megmagyarázza, miért nem az angolszász mintát követték a törvény megfogalmazásakor.